2011. december 1., csütörtök

Októberi kiadás decemberben

Drága Címzett!

Íme pár összekapkodott sor, hogy mi minden történt október tájában.

Bergamo - több, mint reptér

Nyilván nem az alapműveltség része arról tudni, hogy ha az ember Milánóba/ból kíván repülni olcsón, akkor a fapados járatokat a várostól 50km-re lévő Bergamo repterén csípheti el. De gyanítom, hogy azt még kevesebben tudják, hogy ez a kevéssé ismert település milyen pazar barokk óvárossal büszkélkedik. Szóval ha valakit az Orio al Serio reptérre vagy környékére sodorna a sors, és van rá ideje, ne sajnáljon felbuszozni a hegyen díszelgő öreg negyedbe. Garantált állejtés. Még a "szűkutcás" olasz városképeken edződött, sokat látott turistákat sem tudja hidegen hagyni ez az évszázadokra visszatekintő, múltidéző báj és hangulat. A templomok pedig -barokk giccs ide vagy oda- káprázatosak, tényleg órákat el lehetne tölteni eszelősen aprólékosan kidolgozott részleteik felfedezésével. Ebből a stílusból eddig magasan ezek a legszebb építmények, amiket valaha is láttam.


















Túrázgatás

Néhány életkép egy október eleji kirándulásról, csakhogy a természetről se feledkezzünk meg. Már a környék nevére sem emlékszem igazán, a lájtos séta számomra egyetlen igazán emlékezetes momentuma, hogy végre gyönyörű vargányákkal futottam össze -vesztükre.










Szülinap

Október közepén, szülinapom lévén, ismét megünneplésre került, hogy egy lépéssel közelebb kerültem a sírhoz. Meghívtam hát boldog-boldogtalant, hogy mulatozzanak velem ez alkalomból szerény apartmanunkban.

A parti posztere
  A torra egy egész szombati napon át készültem: a recept részlegre már feltöltött trikolor bagett falatok, a zöldségmártogatósok és a marhagulyás elég tennivalóval látott el, szerencsére akadt lelkes önkéntes segítségem is. Cserébe a vendégek tortákkal, üdvözlőkártyákkal, jókívánságokkal és az ilyenkor szokásos túlzásokba eső ajándékokkal halmoztak el. Ez itt Kriszti keze munkáját dicséri.



Egy másik ajándék egy féléves belépő volt a helyi uszodába, mely korlátlan részévételt biztosít -most figyelj- az ott tartott aqua-gym (ejtsd.: akvadzsim) edzésekre. Ha ezt olvasva még nem röhögsz, akkor mindjárt fogsz. Történt ugyanis, hogy volt korábban egy promóció a helyi uszodában, ami arról szólt, hogy ingyen részt lehetett venni bármely programon, ami aznap ment. Amikor mi mentünk, az egyetlen kipróbálható ingyen edzés az aqua-gym volt. Namármost nekem fogalmam sem volt arról, hogy az mi a búbánat, de lányok igencsak győzködtek, hogy jó lesz az, ők már próbálták, jó lesz az, meg ingyen van, meg jó lesz az. Aqua-gym... víz meg gyúrás, végülis nem hangzik olyan szörnyen, lássuk.
Pár perc múlva ott találtam magam egyetlen pasiként a medencében, kajánul vigyorgó hölgypajtásaim és egyéb asszonyok közepette, egy iszonyat ciki víziaerobik edzés kellős közepén. Egy ponton még kibaltázott hupikék mosolyogós műanyagvirágokat is kaptunk, hogy azzokkal hadonásszunk a vízben. Mit is mondjak, nem ez volt életem legférfiasabb félórája. Nagyon, nagyon géj. Nem csoda, hogy azóta is ezzel cikiznek drágalátos gyakornok társaim, és a cikizések csimborasszója az említett szülinapi kamubérlet volt. Mert szerencsére annyira nem vették komolyan a dolgot, hogy pénzt adjanak ki egy igazi bérletért, csakhogy röhögjenek rajtam. Összekuporgatott pénzüket másra tartogatták.

Mivel igen népes a gyakornokok és pajtásaik baráti köre, errefele az a szokás, hogy összedobnak fejenként pár eurót,  így 20-30 ember részvételével aztán jelentős pénzmag keletkezik, amiből az én esetemben egy igen pöpec 60literes túra hátizsákra tellett. A zsákban még mellesleg megbújt pár liter alkohol is, meg egy úgynevezett tevepúp kulacs. Csupa hasznos dolog. És semmi közük az aqua-gymhez.

Egyes drága asszonyok tortával kedveskedtek, ez itt gombákat akar formázni.

Igazi zseros magyar Gulyás!



Bár nem megszokott családi és baráti körömben kellett töltsem 27. születésnapomat, emlékezetes kis este kerekedett. Jó kis társaság gyűlt itt össze, bár az összetétel folyamatosan változik - az arcok továbbra is jönnek majd pár hónap múlva mennek, és megint újabbak jönnek... Nem az örök barátságok bölcsője ez az őrült nemzetközi embercentrifuga, ez az itteni jóélet ára. Valamit valamiért.

Szűkszavú voltam, de nagy blogfalat áll előttem: lassan eltelt egy hónap, úgyhogy illendő volna elmesélnem, hogyan is, miként is történt ez az öt nap Szicíliában.

Ölel,

Bandi internesönöl