Az izlandi nyár legszebb két napját fogtuk ki legutóbbi kiruccanásunkhoz. Ezúttal alaposabban konzultáltunk az időjárás előrejelzés különféle fórumaival és minden jel felhőtlen két napra utalt, így gyors tervezés után össze is pakoltunk a hétvégi sziget látogatáshoz.
Reggel kibuszoztunk a Markarfljót völgyéből a folyótorkolatnál lévő kikötőhöz, ahol felpattantkunk az Izlandi mércével kifejezetten olcsónak számító kompra. Fél óra krúzolás után máris Vestmannaeyjar kikötőjébe fordult be bárkánk. Rövid gyaloglást követően aztán el is foglaltuk kemping helyünket, ami egy látványos fekvésű part menti golfpályára nézett.
Eztán nekivágtunk felfedezni a közeli kráter-szerű meredélyeket. Itt találkoztunk először a nyünyürü-münyürü édi-bédi szupercukiság lundákkal, angol nevükön puffinokkal. Puffin - már az elnevezés is olyan tüntyimüntyi. Plüs páfint minden háztartásba. Rengeteg lunda él a Westman szigetek körül, de ebben az évben kevesebb érkezett, mert eltűnt a vizekből az apróhal. Így vadászatuk sem engedélyezett itt ez évben.
Fentről aztán szép kilátás nyílt az egész szigetre, ami egyébként némi képzelőerővel akár báránylábszár alakúnak is mondható. Szóval mi a felső comb tetején álltunk és innen beláttuk majdnem az egész szigetet. A terület jelentős részét a fehéren rikító, 4000 fős város foglalja el. A felső comb keleti oldala pedig tulajdonképpen új földterület, egy 1973-as kitörés lávakiömlése változtatta szárazfölddé ott a tengert.
A hegyről a kikötőbe rohantunk, hogy elérjünk egy túrahajójáratot, ami 1,5 óra alatt körbevitt a szigeten. Madarak, mendemondák, vízi barlangok, távolban felbukó delfinek borzolták kellemesen a vízen ringatózó közönség idegzetét, majd a túra végén a kapitány benavigálta a hajót egy akusztikájáról híres nagy barlangba, ahol előkapott egy szaxofont és elfújta ezt a gyönyörű számot. Hátonszőrfelállás.
Másnap nem maradt más, mint a sziget maradék felének bejárása, ami végül elég hosszadalmas és kimerítő feladatnak bizonyult. Szakadó partok, gleccserre néző bárányok és vörös vulkáni kúpok közepette vezetett viszontagságos utunk Felüdülésül becsobbantunk a sacc 9-10 fokos tengerbe, és még napfürdőzni is tudtunk néhány szikla óvó takarásában. A szél ugyanis folyvást őrült mód fújt - akármilyen is az idő, szélre számíthat az ember itt a szigeteken.
Kutyagolásunk végén tányérmaszatolós éttermi dekadenciával jutalmaztuk magunkat. Előétel: füstölt lundamellye és marinált csukabálna szeletek. Ezt egy 3 fogásos halmenü követte: ördöghal filé füstölt foltos tőkehallal, homárleves és végül tőkehal. Lám lehet bitang jókat enni Izlandon. Csak fizetéskor ne nyeljük félre az ingyen vizet.
Másnap aztán az első reggeli komppal leléptünk a szigetről, mert a jó időnek kezdett is vége lenni. De makulátlan hétvége állt mögöttünk; Westman szigetek pipa.
A következő fejezet a nyugati fjordokról szól majd.
Reggel kibuszoztunk a Markarfljót völgyéből a folyótorkolatnál lévő kikötőhöz, ahol felpattantkunk az Izlandi mércével kifejezetten olcsónak számító kompra. Fél óra krúzolás után máris Vestmannaeyjar kikötőjébe fordult be bárkánk. Rövid gyaloglást követően aztán el is foglaltuk kemping helyünket, ami egy látványos fekvésű part menti golfpályára nézett.
 |
| A nagyföldről, kikötőből nézve |
 |
| Jópár ilyen mini sziget övezi a fő szigetet. A házakban lunda vadászok laknak vadászidényben. |
 |
| Szárított hal zebra |
 |
| És halak mindenhol |
 |
| És furcsa színes házak |
Eztán nekivágtunk felfedezni a közeli kráter-szerű meredélyeket. Itt találkoztunk először a nyünyürü-münyürü édi-bédi szupercukiság lundákkal, angol nevükön puffinokkal. Puffin - már az elnevezés is olyan tüntyimüntyi. Plüs páfint minden háztartásba. Rengeteg lunda él a Westman szigetek körül, de ebben az évben kevesebb érkezett, mert eltűnt a vizekből az apróhal. Így vadászatuk sem engedélyezett itt ez évben.
 |
| Néhány rekonstruált ős kőház |
 |
| Egy lunda, vulkán hátérrel |
 |
| És még néhány |
Fentről aztán szép kilátás nyílt az egész szigetre, ami egyébként némi képzelőerővel akár báránylábszár alakúnak is mondható. Szóval mi a felső comb tetején álltunk és innen beláttuk majdnem az egész szigetet. A terület jelentős részét a fehéren rikító, 4000 fős város foglalja el. A felső comb keleti oldala pedig tulajdonképpen új földterület, egy 1973-as kitörés lávakiömlése változtatta szárazfölddé ott a tengert.
 |
| Sirályság |
 |
| Részlet |
 |
| És a nagy kép |
 |
| A nyugati végek |
A hegyről a kikötőbe rohantunk, hogy elérjünk egy túrahajójáratot, ami 1,5 óra alatt körbevitt a szigeten. Madarak, mendemondák, vízi barlangok, távolban felbukó delfinek borzolták kellemesen a vízen ringatózó közönség idegzetét, majd a túra végén a kapitány benavigálta a hajót egy akusztikájáról híres nagy barlangba, ahol előkapott egy szaxofont és elfújta ezt a gyönyörű számot. Hátonszőrfelállás.
 |
| Lundahadak |
 |
| Sugaras kristályosodás a parti sziklákon |
 |
| És egy vélhetően puhább, hullám formálta kőfal |
Másnap nem maradt más, mint a sziget maradék felének bejárása, ami végül elég hosszadalmas és kimerítő feladatnak bizonyult. Szakadó partok, gleccserre néző bárányok és vörös vulkáni kúpok közepette vezetett viszontagságos utunk Felüdülésül becsobbantunk a sacc 9-10 fokos tengerbe, és még napfürdőzni is tudtunk néhány szikla óvó takarásában. A szél ugyanis folyvást őrült mód fújt - akármilyen is az idő, szélre számíthat az ember itt a szigeteken.
 |
| Ez itt egy fóka kérem |
 |
| A fő szigettől délre további apró szigetek lánca húzódik, melyek mind a tektonikus lemezek (Amerika - Európa) ütközése mentén jöttek létre. |
 |
| Parti biszbaszka |
 |
| Tengeri kacsákok |
 |
| Tudnak élni (háttérben az ominózus Eyjafjallajökull gleccser-vulkán) |
 |
| Az izlandi madarak nem túl ijedősek, elég közel lehet merészkedni hozzájuk |
 |
| A '73-as kitörés kúpján állunk. Ez a vulkán vasoxidos vörös salakjának, a tengerbe ömlött láva szürke sivatagjának és a régebbi területek zöldjének határa. |
 |
| Ezt merik a helyiek úgy nevezni, hogy az Északi Pompei... kb 3 lakóházat evett meg a láva, itt feltárva már csak az alapozás látható |
 |
| Izlandi szokás, hogy az ablakpárkányokat kiállításszerűen telepakolják csetreszekkel, meg mindenféle ízléstelen giccses bisz-basszal. |
Kutyagolásunk végén tányérmaszatolós éttermi dekadenciával jutalmaztuk magunkat. Előétel: füstölt lundamellye és marinált csukabálna szeletek. Ezt egy 3 fogásos halmenü követte: ördöghal filé füstölt foltos tőkehallal, homárleves és végül tőkehal. Lám lehet bitang jókat enni Izlandon. Csak fizetéskor ne nyeljük félre az ingyen vizet.
Másnap aztán az első reggeli komppal leléptünk a szigetről, mert a jó időnek kezdett is vége lenni. De makulátlan hétvége állt mögöttünk; Westman szigetek pipa.
A következő fejezet a nyugati fjordokról szól majd.
