Kedves Címzett!
Bízva Kedves Címzett intellektuális és absztrakciós képességeiben, nem is fáradok előrevetíteni, hogy ebben a bejegyzésben Milánóról is szót ejtek (na hoppá mégis csak előrevetítettem). De előbb a múltkori kapkodásban elmaradt tókörútról néhány keresetlen.
Szóval az ugye meg van, hogy Ispra, ahol jelenleg élek és alkotok, egy jelentős méretű tó, a Lago Maggiore mellett fekszik. A Svájcba is átnyúló 66km hosszú tó megannyi látnivalót és csinos települést sorakoztat fel az unatkozó hétvégi turisták számára, nosza vágjunk hát neki egy kis körtúrának. Délnek indulva az első jelentősebb városka Angera, ezt most kihagyjuk, mert számtalanszor jártunk már csinos parti sétányán ilyen-olyan alkalmakkor. Tovább haladva Sesto Calendébe jutunk, ami a tó lefolyójaként szolgáló Ticino folyó partján fekszik. Itt volt annak idején például a sárkányhajó verseny is, ha rémlik még. A soron következő említésre méltó helység Arona, mely Angerával átellenes, csak hogy még könnyebben össze lehessen keverni őket. Itt meg lehet sasolni San Carlo Borromeo, az aronai születésű érsek, reformer és jótevő óriási szobrát, ami bizony a new-york-i Statue of Liberty felépülése előtt a legnagyobb belülről bejárható szobor volt. De állítólag az amcsik is ezt a szobrot tanulmányozták, mielőtt összekalapálták a tüskés fejű hölgyet.
Szemein és fülein át állítólag szép kilátás nyílik a tóra - mi inkább kihagytuk a súlyos eurókba kerülő fülzsírvizitet és hajtottunk tovább fényűző hoteleiről és üdülőiről híres Stresa felé. A parti sétányról nem utolsó sorban az Isola Bellara is remek kilátás nyílik, így most a szárazföldről láttuk viszont a korábban vitorlással meglátogatott szigetet.
Innen a tó nyugati oldalának közepe táján fekvő Verbaniaba, majd Intrába vezetett (egyéb iránt mindvégig mutatós) tóparti utunk, ahol igazán hangulatos, karakteres bevásárlóutcácskákat lehet bebámészkodni, amíg a lavenoi komp indulására várunk.
Jesszus úgy írok, mint valami elcseszett útikönyv, namindegy, Lavenot ismerjük, szeretjük, mert gyönyörű, itt volt a JRC-s magyar EU elnökségi záróbuli is. Meg felvonó is van ami jól felvisz a város felett toronyló hegy tetejére drágáért. Esőben nem vesződünk ilyennel, irány haza. Úton dél felé lehet ráakadni a Santa Caterina del Sassohoz vezető útra, úgyhogy ha még nem járt ott az ember, megéri az egyórás kitérő. Mi már voltunk ott, úgyhogy a tó körút ezzel véget ér, ami ilyen formán inkább tó félkör út, a másik felét, a svájci részeket talán egy következő alkalommal látogatjuk meg.
Na makaróni.
Szóval majdnem 3 és fél hónapig sikerült halogatni, de végül csak eljött a Milánó-látás ideje. Olaszország második legnagyobb betonpacája légvonalban kb 55km-re van álmos Ispránktól, így háromnegyed óra alatt a dizájn és divat fővárosában találhatja magát az ember, ha nagyon akarja. Mi csak úgy nagyjából akartuk, úgyhogy lusta kora délutáni kezdéssel indítottuk a városnézést a Duomonál. Az ország legböhömebb katedrálisa focipályányi területen terpeszkedik, 6 euroért pedig igencsak megéri fellépcsőzni a jó 60m magas tetőre, ahol lenyűgözően részletes faragványok és persze az alant elterülő hangyaváros látványa fogad.
Csak a tetőnhegedüléssel el lehet tölteni vagy háromnegyed órát, és akkor még be sem mentünk a gótikus állejtőmaratont garantáló belső térbe. Nem fényűző cirádáival, hanem puszta dimenzióival nyűgözi le az embert a katedrális: távoli hegycsúcsként, misztikus tömjénfelhőbe homályosuló boltívek, lakásnyi területen káprázó ólomüveg ablakok, masszív kőoszlopok. A világ legszebb "barlangja".
A kereszténység szentélyéből néhány galambkaksival tarkított méterrel odébb akár egyből a kapitalizmus szentélyében találhatjuk magunkat: a Galleria Vittorio Emanuele valószínűleg az egyik legszebb, legdrágább, legpuccosab, leglegebb bevásárlóutca a galaxis ezen szegletében, még azzal együtt is, hogy ide is hagytak belefészkelni egy Mc Donaldsot. Najó, kivételesen arany-fekete cégérrel szerencsére
Ha megúsztuk a csarnokon történő átkelést önmagunk és törvény szerinti örököseink eladósítása nélkül, a soron következő téren a híres neves operaépület, a La Scala fogad minket. Hiába mereng rá kitartóan a tér közepéről Leonardo szobra, kívülről nem sokat mutat az épület, az élmények belül várják az embert, persze súlyos eurokért cserébe. Büdzsénkből inkább fagyira költöttünk, az mindig tuti lépés.
Napunkba ezek után már "csak" a Via Dante, a Sforzesco kastély és a Sempione park végigcsoszogása fért bele. Utóbbi a Városligetre emlékeztetett, csak több volt a léhűtő fetrengő ember, ami egyáltalán nem baj, végülis erre valók a parkok. Szóval tessék többet fetrengeni a Pesten is!
Sikerült ismét térdközépig lejárni lábainkat, de Milano megannyi nevezetességéből így is oly sok ziccert sikerült kihagyni, hogy egy visszatérés gyakorlatilag garantált. Megtehetjük, hisz oly közel van.
[ kultúrált anyázás helye ]
Up next: Hol járt Bandika amikor el volt utazva.
Üdv:
Bandrás
Bízva Kedves Címzett intellektuális és absztrakciós képességeiben, nem is fáradok előrevetíteni, hogy ebben a bejegyzésben Milánóról is szót ejtek (na hoppá mégis csak előrevetítettem). De előbb a múltkori kapkodásban elmaradt tókörútról néhány keresetlen.
Szóval az ugye meg van, hogy Ispra, ahol jelenleg élek és alkotok, egy jelentős méretű tó, a Lago Maggiore mellett fekszik. A Svájcba is átnyúló 66km hosszú tó megannyi látnivalót és csinos települést sorakoztat fel az unatkozó hétvégi turisták számára, nosza vágjunk hát neki egy kis körtúrának. Délnek indulva az első jelentősebb városka Angera, ezt most kihagyjuk, mert számtalanszor jártunk már csinos parti sétányán ilyen-olyan alkalmakkor. Tovább haladva Sesto Calendébe jutunk, ami a tó lefolyójaként szolgáló Ticino folyó partján fekszik. Itt volt annak idején például a sárkányhajó verseny is, ha rémlik még. A soron következő említésre méltó helység Arona, mely Angerával átellenes, csak hogy még könnyebben össze lehessen keverni őket. Itt meg lehet sasolni San Carlo Borromeo, az aronai születésű érsek, reformer és jótevő óriási szobrát, ami bizony a new-york-i Statue of Liberty felépülése előtt a legnagyobb belülről bejárható szobor volt. De állítólag az amcsik is ezt a szobrot tanulmányozták, mielőtt összekalapálták a tüskés fejű hölgyet.
Szemein és fülein át állítólag szép kilátás nyílik a tóra - mi inkább kihagytuk a súlyos eurókba kerülő fülzsírvizitet és hajtottunk tovább fényűző hoteleiről és üdülőiről híres Stresa felé. A parti sétányról nem utolsó sorban az Isola Bellara is remek kilátás nyílik, így most a szárazföldről láttuk viszont a korábban vitorlással meglátogatott szigetet.
Innen a tó nyugati oldalának közepe táján fekvő Verbaniaba, majd Intrába vezetett (egyéb iránt mindvégig mutatós) tóparti utunk, ahol igazán hangulatos, karakteres bevásárlóutcácskákat lehet bebámészkodni, amíg a lavenoi komp indulására várunk.
Jesszus úgy írok, mint valami elcseszett útikönyv, namindegy, Lavenot ismerjük, szeretjük, mert gyönyörű, itt volt a JRC-s magyar EU elnökségi záróbuli is. Meg felvonó is van ami jól felvisz a város felett toronyló hegy tetejére drágáért. Esőben nem vesződünk ilyennel, irány haza. Úton dél felé lehet ráakadni a Santa Caterina del Sassohoz vezető útra, úgyhogy ha még nem járt ott az ember, megéri az egyórás kitérő. Mi már voltunk ott, úgyhogy a tó körút ezzel véget ér, ami ilyen formán inkább tó félkör út, a másik felét, a svájci részeket talán egy következő alkalommal látogatjuk meg.
Na makaróni.
Szóval majdnem 3 és fél hónapig sikerült halogatni, de végül csak eljött a Milánó-látás ideje. Olaszország második legnagyobb betonpacája légvonalban kb 55km-re van álmos Ispránktól, így háromnegyed óra alatt a dizájn és divat fővárosában találhatja magát az ember, ha nagyon akarja. Mi csak úgy nagyjából akartuk, úgyhogy lusta kora délutáni kezdéssel indítottuk a városnézést a Duomonál. Az ország legböhömebb katedrálisa focipályányi területen terpeszkedik, 6 euroért pedig igencsak megéri fellépcsőzni a jó 60m magas tetőre, ahol lenyűgözően részletes faragványok és persze az alant elterülő hangyaváros látványa fogad.
Csak a tetőnhegedüléssel el lehet tölteni vagy háromnegyed órát, és akkor még be sem mentünk a gótikus állejtőmaratont garantáló belső térbe. Nem fényűző cirádáival, hanem puszta dimenzióival nyűgözi le az embert a katedrális: távoli hegycsúcsként, misztikus tömjénfelhőbe homályosuló boltívek, lakásnyi területen káprázó ólomüveg ablakok, masszív kőoszlopok. A világ legszebb "barlangja".
A kereszténység szentélyéből néhány galambkaksival tarkított méterrel odébb akár egyből a kapitalizmus szentélyében találhatjuk magunkat: a Galleria Vittorio Emanuele valószínűleg az egyik legszebb, legdrágább, legpuccosab, leglegebb bevásárlóutca a galaxis ezen szegletében, még azzal együtt is, hogy ide is hagytak belefészkelni egy Mc Donaldsot. Najó, kivételesen arany-fekete cégérrel szerencsére
Ha megúsztuk a csarnokon történő átkelést önmagunk és törvény szerinti örököseink eladósítása nélkül, a soron következő téren a híres neves operaépület, a La Scala fogad minket. Hiába mereng rá kitartóan a tér közepéről Leonardo szobra, kívülről nem sokat mutat az épület, az élmények belül várják az embert, persze súlyos eurokért cserébe. Büdzsénkből inkább fagyira költöttünk, az mindig tuti lépés.
Napunkba ezek után már "csak" a Via Dante, a Sforzesco kastély és a Sempione park végigcsoszogása fért bele. Utóbbi a Városligetre emlékeztetett, csak több volt a léhűtő fetrengő ember, ami egyáltalán nem baj, végülis erre valók a parkok. Szóval tessék többet fetrengeni a Pesten is!
Sikerült ismét térdközépig lejárni lábainkat, de Milano megannyi nevezetességéből így is oly sok ziccert sikerült kihagyni, hogy egy visszatérés gyakorlatilag garantált. Megtehetjük, hisz oly közel van.
[ kultúrált anyázás helye ]
Up next: Hol járt Bandika amikor el volt utazva.
Üdv:
Bandrás
Ha már katedrális, meg planking, akkor azért az in-door verzió erősebb lett volna. Írj majd még Milánóról, és szuperek a képek,
VálaszTörlésD
Gyönyörűek a képek, és a szöveg is élvezetes, mint eddig.
VálaszTörlésHello Bandi, jó a blog! Nem is kapcsoltam össze, hogy a JRC-be mentél, azzal nagyon kicsit érintőlegesen munkában is foglalkozom. Csak nem értem, miért tihanyi látkép a blogod háttere. :))) üdv, S.Dá.
VálaszTörlésMost hogy mondod... amúgy is lehet hátteret kéne cserélni, a dizájnfrissités amúgy is olyan trendy. Csak mire?
VálaszTörlés