Kedves Címzett!
Hol is kezdjem? "Elõször a munka, aztán a szórakozás" - szokták mondani. Kövessük hát ezt a fonalat, ami talán cinkosan egybe is cseng a "Zucker kommt zuletz" kezdetû bölcsességgel. Avagy a múltheti munkamennyiségemen cinikus fogást találva mondhatnók azt is: semmittevés után édes a pihenés.
És tényleg, a hét hátralevõ felének legnagyobb munkahelyi eseménye az volt, amikor pénteken végre betereltek új (de lehet, hogy csak ideiglenes) irodámba, bemutattak legfontosabb munkatársamnak, signore Számítógépnek. Vele aztán a pünkösd hétfõi szünetet követõ elsõ munkanapon nyílt alkalmam érdemben is együtt dolgozni. Ahogy azt talán így kezdésként "illik", kimondottan rudimentális, különös agytevékenységet nem igénylõ, pepecs feladatot bíztak rám elsõként, gyakorlatilag adatrögzítés. Jelzem, ez nem panasz, jól is van ez így - csak szépen módjával, szakaszosan tessék adagolni a brokit a gyakornok alfertájába. Ha minden "jól" megy, hamarosan úgy is arról fogok panaszkodni, hogy jajdesokamunka.
Szívesen bemutatnám a munkakörnyezetet is, de a szigorú fényékpezés tilalmat egyelõre nem áll szándékomban megszegni. Ezért más, itt meg nem nevezett forrás képeire hagyatkozom, aki a szabály nem ismeretére hivatkozva korábban már elkövette ezt a fõben járó bûnt. Szerencsénkre, mert így láthatja Kedves Címzett a magyar elnökség elõtt tisztelgõ Rubik kockát a fõ körforgalomnál.Amit hamarosan levált majd a lengyel... zongora? Azt hiszem.
A JRC gyakorlatilag egy erdõ, amibe beszuszakoltak majd' 100 kisebb-nagyobb épületet.
És van egy pár hangulatos kis ösvény is az aszfalt utakon kívül.
Szóval ebédidõben akár piknikezni is el lehet menni, és ehhez még el sem kell hagyni a munkahelyet. Igen, sajnáljon engem, Kedves Címzett.
8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. Kivéve hétvégén és ünnepnapokon, mert akkor mindent lehet. Szeretem az ilyen kivételeket. És a mostani hosszú hétvége is egész jól telt, már ahhoz képest, hogy Szent Péter újfent elõszeretettel játszott szerencsekereket a Mennyei Idõjárásbeállító Gépezet vezérlõgombjával. Esett is meg nem is, sütött is meg nem is - így nehéz nagyobb lélegzetvételû programot tervezni, így maradt a sok kicsi.
Péntek este Sesto Calendébe fuvaroztattuk magunkat, egy olasz koncertestre (félig hagyományos népi, félig populáris, félig jazzes - ez így már másfél, de akkor is így marad). A sör tolerálhatatlanul drága a szórakozóhelyeken, decire számolva 1 euroért mérték itt a lõrét (bár a duccsoknál is hasonló árban ment). Sõt még mérniük sem kellett, mert palackosat ittunk. Amúgy jót mulattunk, a végén még csapatépítõ jellegû, kultúratiprós-egymásba karolós táncot is roptunk.
Szombaton kipróbáltam egy ilyet, hogy dragonboat edzés. Ez nem takar mást, mint hogy húsz mentõmellényes idióta ül egy bazinagy kenuban, és eszeveszettül lapátolja a vizet, miközben egy huszonegyedik idióta veri a dobot, meg még egy kormányoz. Mert hogy lesz ebbõl verseny is, és arra készülni kell ám! Ha sikerül csapatot találnom, még talán részt is vehetek rajta. Az "edzés" után jól megérdemelt pizzázás (nem ezen a környéken fogja enni Kedves Címzett élete pizzáit, azt állítólag ugye Nápolyban kell) és fagyizás következett (gelato - a legfontosabb olasz szó). Az élet szép, a bepállott mentõmellény bukéját megöröklõ sportpóló már kevésbé.
Másnap a sportos életmód jegyében floorballozás (mondjuk úgy teremhoki labdával) és kosarazás után lementünk a tópartra, ahol megejtettem Elsõ Hivatalos Mártózásomat a Lago Maggioreban. A víz közepesen kurva hideg, nem tett jót neki az elmúlt két hét szél és esõ. Bár nem is várhatjuk el egy többszáz méter mély tótól, hogy Balaton jellegû lábvizet produkáljon, de azt mondják lesz ez még melegebb is.
Pünkösd hétfõn pedig egy Bálint kódnevû atyafi spontán vitorlázásra invitált egyik állandó cinkostársammal, Krisztivel (neki volt esze gépet hozni, így az õ képei csodálhatók meg alább).
Gyengébb Kedves Címzettek kedvéért igen, mindketten magyarok. Bálint már vagy két éve él itt családostul, de a Kalóz típusú vitorlását a világért sem hagyta volna otthon. Miért is tette volna, ha egyszer itt van ez a remek tó, tele látnivalóval. Kriszti egy hónapja van itt, ez a hozzám képesti két hét "elõny" meg is látszik helyi kapcsolatrendszere kiépítettségében, de ez hamar behozható - itt egyszerûen nem lehet nem megismerkedni másokkal, mindig valami új arccal sodorja össze az embert a JRC közösség forgataga.
Ennek apropóján, még a vízi kalandok elõtt egy apró kitérõ erejéig vissza is kanyarodnék a dragonboat edzésre, ahol is összefutottam színdruszámmal, Hajdu Andrással. Eredetileg tatabányai, de lakott Pesten a Nyugati környékén, majd Budán a Mechwart liget környékén, sõt még Hollandiában is idõzött. Nem, nem a tükörbe néztem, és bármennyire is zsenánt ezt a közhelyet bedobni, csakazértis: ilyen lehetetlenül kicsi a világ.
De vissza a Nagy Tó meghódításához. Délben indultunk kellemes napos idõben, délkeleti szél segített minket úti célunkat, a három északra fekvõ apró szigetet elérni.
Az Isola Bella egy herceg kastélyszigete cirádás kertekkel.
Mivel válság van, manapság a hercegeknek sem megy túl jól, így belépõs a placc, ergo itt nem kötöttünk ki. Az Isola Madre a legnagyobb és szintén a kastélyos-kertes témát viszi, de nem itt fogtunk partot, hanem az Isola dei Pescatorin, azaz a Halászok Szigetén.
Persze a szigetnek már nem sok köze van a halászathoz, az itt lakók jó eséllyel inkább járnak Ferrarival, mint csónakkal (Persze a Ferrarit nem a szieten hajtják, mert ott nem igen férne el még egy Fiat 500-as sem). De hangulata az nagyon megvan a helynek, még így a turistadíszletek és vendéglõk végeláthatatlan sorával együtt is. Sikátor sikátor hátán, kötelezõ jellegû templom a falatnyi földre bezsúfolva...nagyon egyedi. És jó a fagyi.
Amikor a szigetre értünk, még úgy nézett ki, nem ússzuk meg vihar nélkül, de végül pont elkerült minket a zuhany (háttérben a fergeteg).
Hanem a hazaút elején a vihar utóját kísérõ szélbõl kikaptuk a részünket. Ennek hála úgy hasított a kis Kalóz, rendesen ki kellett hajolnunk, hogy ellensúlyozzunk, volt hogy úgy igazán oldalán siklott a hajó (most látom, ahogy Szülõi Címzettjeim így utólag is a szívük felé markolnak, miközben másik kezükkel a nyugtatópirulás dobozért nyúlnak - ezúton üzenem nekik, egyenek sok rostot). Remek móka volt a szembe szél irányába magasságot nyerve, cikk-cakkolva, oldalt váltva hajózni. Végül teljes szélcsend állt be, és motorral kellett hazahasítani, ami nem is volt baj, mert már vagy öt órája voltunk vízen és kezdtünk fáradni.
Bónusz: bemutatom a világ legszebb fekvésû és legdrágább telkére épült, Ispra parti villanegyedével tõszomszédos...dobpergés... csirkeneveldéjét.
Szóval ez a hajózás jó móka volt, így arra az elhatározásra jutottam, hogyha majd mocskos gazdag leszek, én is hajós sznob leszek.
És újfent apropó: gazdagság. Egy kis bemutató a helyi pénzmosodáról, merthogy egy ötezres faluba is kell luxusautó szalon.
Minden héten rotál valamelyest a géppark, lehet majd mindig megörökítem a friss húst. Persze ilyenem is lesz, ha gazdag leszek.
És most valahol az égen épp véres árnyékot vet a Föld sápadt kísérõjére, de nem nagyon sikerül látni innen a Klubház környékérõl (itt csapolnak csak internetet). Majd elmeséli Kedves Címzett, milyen volt. Hisz ha emlékszik még utam legelején tanácsoltam is, gyönyörködjön a csillagokkal teleszórt égboltban - amin most egy vörös Hold is díszeleg. Remélem megfogadta tanácsomat!
Kozmikus Árnyékot Vetõ Üdvözlettel:
Sanda Hájrud
PS.: Csak nem sikerült befejezni a bejegyzést tegnap, így már 3 napja húzódik. De vegyék úgy, hogy tegnap, a holdfogyatkozáskor írtam.
PPS.: Mégis láttam a Holdat, igaz csak a végefelé, részleges formában. De láttam na.
Hol is kezdjem? "Elõször a munka, aztán a szórakozás" - szokták mondani. Kövessük hát ezt a fonalat, ami talán cinkosan egybe is cseng a "Zucker kommt zuletz" kezdetû bölcsességgel. Avagy a múltheti munkamennyiségemen cinikus fogást találva mondhatnók azt is: semmittevés után édes a pihenés.
És tényleg, a hét hátralevõ felének legnagyobb munkahelyi eseménye az volt, amikor pénteken végre betereltek új (de lehet, hogy csak ideiglenes) irodámba, bemutattak legfontosabb munkatársamnak, signore Számítógépnek. Vele aztán a pünkösd hétfõi szünetet követõ elsõ munkanapon nyílt alkalmam érdemben is együtt dolgozni. Ahogy azt talán így kezdésként "illik", kimondottan rudimentális, különös agytevékenységet nem igénylõ, pepecs feladatot bíztak rám elsõként, gyakorlatilag adatrögzítés. Jelzem, ez nem panasz, jól is van ez így - csak szépen módjával, szakaszosan tessék adagolni a brokit a gyakornok alfertájába. Ha minden "jól" megy, hamarosan úgy is arról fogok panaszkodni, hogy jajdesokamunka.
Szívesen bemutatnám a munkakörnyezetet is, de a szigorú fényékpezés tilalmat egyelõre nem áll szándékomban megszegni. Ezért más, itt meg nem nevezett forrás képeire hagyatkozom, aki a szabály nem ismeretére hivatkozva korábban már elkövette ezt a fõben járó bûnt. Szerencsénkre, mert így láthatja Kedves Címzett a magyar elnökség elõtt tisztelgõ Rubik kockát a fõ körforgalomnál.Amit hamarosan levált majd a lengyel... zongora? Azt hiszem.
A JRC gyakorlatilag egy erdõ, amibe beszuszakoltak majd' 100 kisebb-nagyobb épületet.
És van egy pár hangulatos kis ösvény is az aszfalt utakon kívül.
Szóval ebédidõben akár piknikezni is el lehet menni, és ehhez még el sem kell hagyni a munkahelyet. Igen, sajnáljon engem, Kedves Címzett.
8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. Kivéve hétvégén és ünnepnapokon, mert akkor mindent lehet. Szeretem az ilyen kivételeket. És a mostani hosszú hétvége is egész jól telt, már ahhoz képest, hogy Szent Péter újfent elõszeretettel játszott szerencsekereket a Mennyei Idõjárásbeállító Gépezet vezérlõgombjával. Esett is meg nem is, sütött is meg nem is - így nehéz nagyobb lélegzetvételû programot tervezni, így maradt a sok kicsi.
Péntek este Sesto Calendébe fuvaroztattuk magunkat, egy olasz koncertestre (félig hagyományos népi, félig populáris, félig jazzes - ez így már másfél, de akkor is így marad). A sör tolerálhatatlanul drága a szórakozóhelyeken, decire számolva 1 euroért mérték itt a lõrét (bár a duccsoknál is hasonló árban ment). Sõt még mérniük sem kellett, mert palackosat ittunk. Amúgy jót mulattunk, a végén még csapatépítõ jellegû, kultúratiprós-egymásba karolós táncot is roptunk.
Szombaton kipróbáltam egy ilyet, hogy dragonboat edzés. Ez nem takar mást, mint hogy húsz mentõmellényes idióta ül egy bazinagy kenuban, és eszeveszettül lapátolja a vizet, miközben egy huszonegyedik idióta veri a dobot, meg még egy kormányoz. Mert hogy lesz ebbõl verseny is, és arra készülni kell ám! Ha sikerül csapatot találnom, még talán részt is vehetek rajta. Az "edzés" után jól megérdemelt pizzázás (nem ezen a környéken fogja enni Kedves Címzett élete pizzáit, azt állítólag ugye Nápolyban kell) és fagyizás következett (gelato - a legfontosabb olasz szó). Az élet szép, a bepállott mentõmellény bukéját megöröklõ sportpóló már kevésbé.
Másnap a sportos életmód jegyében floorballozás (mondjuk úgy teremhoki labdával) és kosarazás után lementünk a tópartra, ahol megejtettem Elsõ Hivatalos Mártózásomat a Lago Maggioreban. A víz közepesen kurva hideg, nem tett jót neki az elmúlt két hét szél és esõ. Bár nem is várhatjuk el egy többszáz méter mély tótól, hogy Balaton jellegû lábvizet produkáljon, de azt mondják lesz ez még melegebb is.
Pünkösd hétfõn pedig egy Bálint kódnevû atyafi spontán vitorlázásra invitált egyik állandó cinkostársammal, Krisztivel (neki volt esze gépet hozni, így az õ képei csodálhatók meg alább).
Gyengébb Kedves Címzettek kedvéért igen, mindketten magyarok. Bálint már vagy két éve él itt családostul, de a Kalóz típusú vitorlását a világért sem hagyta volna otthon. Miért is tette volna, ha egyszer itt van ez a remek tó, tele látnivalóval. Kriszti egy hónapja van itt, ez a hozzám képesti két hét "elõny" meg is látszik helyi kapcsolatrendszere kiépítettségében, de ez hamar behozható - itt egyszerûen nem lehet nem megismerkedni másokkal, mindig valami új arccal sodorja össze az embert a JRC közösség forgataga.
Ennek apropóján, még a vízi kalandok elõtt egy apró kitérõ erejéig vissza is kanyarodnék a dragonboat edzésre, ahol is összefutottam színdruszámmal, Hajdu Andrással. Eredetileg tatabányai, de lakott Pesten a Nyugati környékén, majd Budán a Mechwart liget környékén, sõt még Hollandiában is idõzött. Nem, nem a tükörbe néztem, és bármennyire is zsenánt ezt a közhelyet bedobni, csakazértis: ilyen lehetetlenül kicsi a világ.
De vissza a Nagy Tó meghódításához. Délben indultunk kellemes napos idõben, délkeleti szél segített minket úti célunkat, a három északra fekvõ apró szigetet elérni.
Az Isola Bella egy herceg kastélyszigete cirádás kertekkel.
Mivel válság van, manapság a hercegeknek sem megy túl jól, így belépõs a placc, ergo itt nem kötöttünk ki. Az Isola Madre a legnagyobb és szintén a kastélyos-kertes témát viszi, de nem itt fogtunk partot, hanem az Isola dei Pescatorin, azaz a Halászok Szigetén.
Persze a szigetnek már nem sok köze van a halászathoz, az itt lakók jó eséllyel inkább járnak Ferrarival, mint csónakkal (Persze a Ferrarit nem a szieten hajtják, mert ott nem igen férne el még egy Fiat 500-as sem). De hangulata az nagyon megvan a helynek, még így a turistadíszletek és vendéglõk végeláthatatlan sorával együtt is. Sikátor sikátor hátán, kötelezõ jellegû templom a falatnyi földre bezsúfolva...nagyon egyedi. És jó a fagyi.
Amikor a szigetre értünk, még úgy nézett ki, nem ússzuk meg vihar nélkül, de végül pont elkerült minket a zuhany (háttérben a fergeteg).
Hanem a hazaút elején a vihar utóját kísérõ szélbõl kikaptuk a részünket. Ennek hála úgy hasított a kis Kalóz, rendesen ki kellett hajolnunk, hogy ellensúlyozzunk, volt hogy úgy igazán oldalán siklott a hajó (most látom, ahogy Szülõi Címzettjeim így utólag is a szívük felé markolnak, miközben másik kezükkel a nyugtatópirulás dobozért nyúlnak - ezúton üzenem nekik, egyenek sok rostot). Remek móka volt a szembe szél irányába magasságot nyerve, cikk-cakkolva, oldalt váltva hajózni. Végül teljes szélcsend állt be, és motorral kellett hazahasítani, ami nem is volt baj, mert már vagy öt órája voltunk vízen és kezdtünk fáradni.
Bónusz: bemutatom a világ legszebb fekvésû és legdrágább telkére épült, Ispra parti villanegyedével tõszomszédos...dobpergés... csirkeneveldéjét.
Szóval ez a hajózás jó móka volt, így arra az elhatározásra jutottam, hogyha majd mocskos gazdag leszek, én is hajós sznob leszek.
És újfent apropó: gazdagság. Egy kis bemutató a helyi pénzmosodáról, merthogy egy ötezres faluba is kell luxusautó szalon.
Minden héten rotál valamelyest a géppark, lehet majd mindig megörökítem a friss húst. Persze ilyenem is lesz, ha gazdag leszek.
És most valahol az égen épp véres árnyékot vet a Föld sápadt kísérõjére, de nem nagyon sikerül látni innen a Klubház környékérõl (itt csapolnak csak internetet). Majd elmeséli Kedves Címzett, milyen volt. Hisz ha emlékszik még utam legelején tanácsoltam is, gyönyörködjön a csillagokkal teleszórt égboltban - amin most egy vörös Hold is díszeleg. Remélem megfogadta tanácsomat!
Kozmikus Árnyékot Vetõ Üdvözlettel:
Sanda Hájrud
PS.: Csak nem sikerült befejezni a bejegyzést tegnap, így már 3 napja húzódik. De vegyék úgy, hogy tegnap, a holdfogyatkozáskor írtam.
PPS.: Mégis láttam a Holdat, igaz csak a végefelé, részleges formában. De láttam na.
Hemingway: Búcsú a fegyverektől c. regényének 1-2 fejezete is a Lago Maggiore-nél játszódik.
VálaszTörlésMegtisztelő az a tudat, hogy Hemingway majdnem regényt írt rólam.
VálaszTörlésNa végre, hogy felpörgött a társasági élet! (Meg a munka:)). A Holdfogyatkozásból mi se láttunk jóformán semmit, mert mint utólag megmagyarázták, nagyon alacsonyan volt a Hold a fogyatkozás idején, és nálunk speciel takarták a többemeletes házak. Hogy fitogtassam hajós ismereteimet, a széllel szemben cik-cakkos haladást cirkálásnak hívják. Csodálatos lehetett. De nem irígykedem, mert én viszont bármikor kimehetek a Lehelre.
VálaszTörlésKedves Feladó!
VálaszTörlés1. Remélem tudja, hogy nagyon utáljuk itthonról, de kívánjuk, hogy élvezze ki minden percét!
2. A Gallardot kérném. Köszönöm!
3. A hajót kiülni kell, nem kihajolni :)
4. A cikk-cakkot pedig vitorlásnyelven kreuz-nak hívják (még ha ez hülye német kifejezés is).
Tisztelettel köszönöm a tanító jellegű hozzászólásokat! Legközelebb ígérem, nem kihajolni, hanem kiülni fogok kreuzolás/cirkálás közben. :)))
VálaszTörlés