Kedves Címzett!
Újfent jeles eseményekről van szerencsém beszámolni. Először is az időjárás kezd magához térni, úgy néz ki, csak kilábalunk ebből a bárikus mocsárból. Mely kilábalás szombaton, pont jókor vette kezdetét, hisz ezen a napon két igen időjárásfüggő, tömegmozgató program is kitűzésre került.
Délelőtt került sor az ominózus jótékonysági dragonboat versenyre, amit Etiópia megsegítésére rendeztek. Na kérem itt nem kellett távcsővel keresni a hülyéket. Indoklást lásd később, képekben. Említett hülyék szerencsére kedvező időjárási körülmények között mérkőzhettek meg egymással 13 csapatra osztva, egyszerre 2-3 hajós fordulókra bontva. A sors szerencsés fordulatának hála végül én is hülye lehettem - találtam magamnak egy csapatot így last-minute.
Az egyes fordulók fej-fej melletti küzdelmeinek megnyerése csupán jelképes melldöngetésre adhattak okot, hisz csak az elért időeredmény számított a rangsorban. Így történhetett meg az is, hogy jóllehet lenyomtuk a velünk egy körben induló hajókat, összesítésben igen gyászos időeredményt értünk el. Ez több tényezőnek is betudható:
-ugyan volt előző héten edzés, de azon nem vett mindenki részt a csapatból
- akik részt vettek, azok nem a saját csapattársaikal eveztek, így nem volt összeszokva a team
-a Jóisten nem bánt túl bőkezűen, amikor az evezőstehetséget osztotta csapatunknak
-mindezekből kifolyólag nagyon nem sikerült egyszerre evezni, ami pedig a gyors haladás kulcsa lenne
Fenti problémák egy személybe koncentrált manifesztációja pedig hogy-hogy nem, pont előttem ült. Már a kikötőből való kifaroláskor erősen aggódni kezdetem. Ekkor nyilván mindenkinek hátra kell eveznie... de emberünknek (nevezzük mondjuk Tompikának) ez a mozgáskombináció -számomra ismeretlen okokból- nem nagyon ment, így juszt előrefele lapátolt, folyvást beleakadva az előtte és mögötte ülő (jómagam) evezőjébe. Nem baj. Menjünk akkor előre, a rajtpozícióhoz, úgy is az a lényeg. Ugye van az a szegény magányos dobos ott az orrban, az legalább ad némi támpontot, mikor kell mártani. Namármost Tompikát ez sem nagyon hatotta meg. Ő inkább saját belső óráját követte, ami elég nagy kár, tekintve hogy neki olyanja nincs is. Eredmény ismét: evező összeakadás, ezzel fél hajó megbénítás, Bandika agyában vérömleny keletkezés, ömleny alatt válogatott gyilkos gondolatok fortyogás.
Jól szocializált énem végül győzedelmeskedett az evező nyelét Tompika agykoponyájába agresszíven beépíteni vágyó énem felett, így nyíltszíni lobotómia helyett atyai jótanácsokkal próbáltam hatni (az egyébként sacc 35 éves) Tompikára. A nevelésnek szerencsére volt némi foganatja, így végül legalább már nem volt direkte útban emberünk. Igaz lagymatag evező mozdulataival egy bogrács pörköltet sem tudott volna alaposan megmozgatni, nemhogy a hajót.
Végre (némi Fábris képzavarral élve) eldördült a rajtzászló, sárkányhajónk 40 edzetlen, petyhüdt karja belevágta evezőjét a vízbe, és kezdte meg koordinálatlan kalimpálását a 250m-es hosszon. A 2:40-es eredmény arra elég volt, hogy a mellettünk fröcsögő másik hajót elhagyjuk, de a győztes 2:15 körüli eredménye mellett kissé komikusan hathat. Most eltekintenék ennek km/h-ra történő konvertálásától részben mert az így kapott eredmény szánalmas, részben mert tudom hogy jóatyám szokásához híven máris lázasan számolja fejben az eredményt. Így az ő kedvéért csak a bejegyzés végén fedem fel eszeveszett száguldásunk mérőszámát.
A finisek után némi elemózsiázgatás következett. Helyi öregek polentát és mellé egy, a pörkölthöz megszólalásig hasonlító (beszélő étel?) ragut kotyvasztottak.
Végre szedelőzködés, hazamenés, és épp időben, mert Eső Úr egy utolsó rohamot intézett a környék ellen.
De nem volt idő lazsálásra, hívott a kötelesség a nap második és még fontosabb eseményére, a magyar EU elnökség közelgő végét megtisztelő záróbulira.
A Festa Ungherese szabadtéri program lévén bizony veszélyben forgott a heves eső miatt, de bíztunk az olasz időjósokban, akik délutánra tisztulást ígértek. A poént már a bejegyzés legelején lelőttem, szóval nem egy nagy rontópálság már most elmondani, hogy végül az olasz időjósoknak csak igaza lett.
A környéken felelhető összes mozgósítható magyar a fesztivál szervezésén serénykedett Laveno egy festői fekvésű kastélykertjében.
A padhurcolás, kajaelőkészítés dandárja még hátra volt, amikor délután odaértünk. Zöldség aprítás a gulyásba, lecsóba, kürtőskalács készítés a parázs felett. A legnagyobb aggodalom eközben még az volt, hogy eláll-e az eső illetve, hogy lesz -e ilyen idő után elég érdeklődő.
Lett. Igen, most ilyen vagyok, mindent előre lelövök. A saccra 50-50 liternyi gulyás és lecsó nagyon, nagyon hamar elfogyott. A farudakon kígyózva sülő kürtős kalácsok előtt embersorok kígyóztak.
A kajafront egyik bástyája, a grillvirsli - csakis az utólagos sürgősségi beszerzésnek hála - végül végig tartotta magát. A grill mögött Krisztivel és Zsolttal karöltve álltuk a kiéhezett népek ostromát.
Emiatt az időközben megkezdett koncertet és néptánc-showt csak távolról élvezhettem, mivel az este túlnyomó részét a vurstok grill-lapon történő gurigálásával töltöttem. Pedig a Kerekes Band rendkívül jó muzsikát húzott a jelenlévők talpa alá, érdemes meghallatni őket. Mindent egybevetve kitűnő móka volt, jó hangulat, boldog arcok - sikeres fesztivál.
Magyar szabadalom a Stringbike, a prototípus 2500 eurós árával ezt is felvettem a "Majd ha gazdag leszek" listámra.
A fesztivál zárása után a renitens fiatalság még egy afterpartin folytatta az estét illetve a másnap hajnalt, csak hogy biztosítva legyen a fél vasárnap átalvása.
Egyébként a környék szociálisan nagyon aktív, minden hétre jut legalább egy nagyobb megmozdulás és még pár kisebb. Például vasárnap teljesen véletlenül egy csilifesztiválba botlottam Isprában, tegnap este zenei fesztiválon voltunk voltunk Rancoban (melynek népszerűsítése gyanánt mi, magyar JRC-sok élő zenei kíséretre tavasziszeleztünk is egyet a menza előtt ebédidőben), aztán múltkor egy jó öt percen át kígyózó retro robogó felvonulás pöfögött és dudálgatott el mellettem az úton, megint máskor veterán kabrió kupékból kilobogó ritkás ősz hajtincsek sorára lesz figyelmes az ember... persze most fesztivál időszak van, nem lesz ez mindig így. Majd télire ki kell találni valami zárt téri foglalkozást (olyankor meg mindenki síel).
Szóval Kedves Címzett, jó az élet itt, hasonló élményeket kívánok odahaza is, illetve ne feledje: egyen sok rostot!
Nyáridővel benapozott üdvözlettel:
Haj-DNS Áruda
PS.: 5,625 km/h
Újfent jeles eseményekről van szerencsém beszámolni. Először is az időjárás kezd magához térni, úgy néz ki, csak kilábalunk ebből a bárikus mocsárból. Mely kilábalás szombaton, pont jókor vette kezdetét, hisz ezen a napon két igen időjárásfüggő, tömegmozgató program is kitűzésre került.
Délelőtt került sor az ominózus jótékonysági dragonboat versenyre, amit Etiópia megsegítésére rendeztek. Na kérem itt nem kellett távcsővel keresni a hülyéket. Indoklást lásd később, képekben. Említett hülyék szerencsére kedvező időjárási körülmények között mérkőzhettek meg egymással 13 csapatra osztva, egyszerre 2-3 hajós fordulókra bontva. A sors szerencsés fordulatának hála végül én is hülye lehettem - találtam magamnak egy csapatot így last-minute.
Az egyes fordulók fej-fej melletti küzdelmeinek megnyerése csupán jelképes melldöngetésre adhattak okot, hisz csak az elért időeredmény számított a rangsorban. Így történhetett meg az is, hogy jóllehet lenyomtuk a velünk egy körben induló hajókat, összesítésben igen gyászos időeredményt értünk el. Ez több tényezőnek is betudható:
-ugyan volt előző héten edzés, de azon nem vett mindenki részt a csapatból
- akik részt vettek, azok nem a saját csapattársaikal eveztek, így nem volt összeszokva a team
-a Jóisten nem bánt túl bőkezűen, amikor az evezőstehetséget osztotta csapatunknak
-mindezekből kifolyólag nagyon nem sikerült egyszerre evezni, ami pedig a gyors haladás kulcsa lenne
Fenti problémák egy személybe koncentrált manifesztációja pedig hogy-hogy nem, pont előttem ült. Már a kikötőből való kifaroláskor erősen aggódni kezdetem. Ekkor nyilván mindenkinek hátra kell eveznie... de emberünknek (nevezzük mondjuk Tompikának) ez a mozgáskombináció -számomra ismeretlen okokból- nem nagyon ment, így juszt előrefele lapátolt, folyvást beleakadva az előtte és mögötte ülő (jómagam) evezőjébe. Nem baj. Menjünk akkor előre, a rajtpozícióhoz, úgy is az a lényeg. Ugye van az a szegény magányos dobos ott az orrban, az legalább ad némi támpontot, mikor kell mártani. Namármost Tompikát ez sem nagyon hatotta meg. Ő inkább saját belső óráját követte, ami elég nagy kár, tekintve hogy neki olyanja nincs is. Eredmény ismét: evező összeakadás, ezzel fél hajó megbénítás, Bandika agyában vérömleny keletkezés, ömleny alatt válogatott gyilkos gondolatok fortyogás.
Jól szocializált énem végül győzedelmeskedett az evező nyelét Tompika agykoponyájába agresszíven beépíteni vágyó énem felett, így nyíltszíni lobotómia helyett atyai jótanácsokkal próbáltam hatni (az egyébként sacc 35 éves) Tompikára. A nevelésnek szerencsére volt némi foganatja, így végül legalább már nem volt direkte útban emberünk. Igaz lagymatag evező mozdulataival egy bogrács pörköltet sem tudott volna alaposan megmozgatni, nemhogy a hajót.
Végre (némi Fábris képzavarral élve) eldördült a rajtzászló, sárkányhajónk 40 edzetlen, petyhüdt karja belevágta evezőjét a vízbe, és kezdte meg koordinálatlan kalimpálását a 250m-es hosszon. A 2:40-es eredmény arra elég volt, hogy a mellettünk fröcsögő másik hajót elhagyjuk, de a győztes 2:15 körüli eredménye mellett kissé komikusan hathat. Most eltekintenék ennek km/h-ra történő konvertálásától részben mert az így kapott eredmény szánalmas, részben mert tudom hogy jóatyám szokásához híven máris lázasan számolja fejben az eredményt. Így az ő kedvéért csak a bejegyzés végén fedem fel eszeveszett száguldásunk mérőszámát.
A finisek után némi elemózsiázgatás következett. Helyi öregek polentát és mellé egy, a pörkölthöz megszólalásig hasonlító (beszélő étel?) ragut kotyvasztottak.
Végre szedelőzködés, hazamenés, és épp időben, mert Eső Úr egy utolsó rohamot intézett a környék ellen.
De nem volt idő lazsálásra, hívott a kötelesség a nap második és még fontosabb eseményére, a magyar EU elnökség közelgő végét megtisztelő záróbulira.
A Festa Ungherese szabadtéri program lévén bizony veszélyben forgott a heves eső miatt, de bíztunk az olasz időjósokban, akik délutánra tisztulást ígértek. A poént már a bejegyzés legelején lelőttem, szóval nem egy nagy rontópálság már most elmondani, hogy végül az olasz időjósoknak csak igaza lett.
A környéken felelhető összes mozgósítható magyar a fesztivál szervezésén serénykedett Laveno egy festői fekvésű kastélykertjében.
A padhurcolás, kajaelőkészítés dandárja még hátra volt, amikor délután odaértünk. Zöldség aprítás a gulyásba, lecsóba, kürtőskalács készítés a parázs felett. A legnagyobb aggodalom eközben még az volt, hogy eláll-e az eső illetve, hogy lesz -e ilyen idő után elég érdeklődő.
Lett. Igen, most ilyen vagyok, mindent előre lelövök. A saccra 50-50 liternyi gulyás és lecsó nagyon, nagyon hamar elfogyott. A farudakon kígyózva sülő kürtős kalácsok előtt embersorok kígyóztak.
A kajafront egyik bástyája, a grillvirsli - csakis az utólagos sürgősségi beszerzésnek hála - végül végig tartotta magát. A grill mögött Krisztivel és Zsolttal karöltve álltuk a kiéhezett népek ostromát.
Emiatt az időközben megkezdett koncertet és néptánc-showt csak távolról élvezhettem, mivel az este túlnyomó részét a vurstok grill-lapon történő gurigálásával töltöttem. Pedig a Kerekes Band rendkívül jó muzsikát húzott a jelenlévők talpa alá, érdemes meghallatni őket. Mindent egybevetve kitűnő móka volt, jó hangulat, boldog arcok - sikeres fesztivál.
Magyar szabadalom a Stringbike, a prototípus 2500 eurós árával ezt is felvettem a "Majd ha gazdag leszek" listámra.
A fesztivál zárása után a renitens fiatalság még egy afterpartin folytatta az estét illetve a másnap hajnalt, csak hogy biztosítva legyen a fél vasárnap átalvása.
Egyébként a környék szociálisan nagyon aktív, minden hétre jut legalább egy nagyobb megmozdulás és még pár kisebb. Például vasárnap teljesen véletlenül egy csilifesztiválba botlottam Isprában, tegnap este zenei fesztiválon voltunk voltunk Rancoban (melynek népszerűsítése gyanánt mi, magyar JRC-sok élő zenei kíséretre tavasziszeleztünk is egyet a menza előtt ebédidőben), aztán múltkor egy jó öt percen át kígyózó retro robogó felvonulás pöfögött és dudálgatott el mellettem az úton, megint máskor veterán kabrió kupékból kilobogó ritkás ősz hajtincsek sorára lesz figyelmes az ember... persze most fesztivál időszak van, nem lesz ez mindig így. Majd télire ki kell találni valami zárt téri foglalkozást (olyankor meg mindenki síel).
Szóval Kedves Címzett, jó az élet itt, hasonló élményeket kívánok odahaza is, illetve ne feledje: egyen sok rostot!
Nyáridővel benapozott üdvözlettel:
Haj-DNS Áruda
PS.: 5,625 km/h
Andriskám, így legyen ötösöd, ahogy megjósoltad a fejszámolásomat!
VálaszTörlés1 km/h-val voltak csak gyorsabbak. 3 csomó azért annyira nem rossz... Mi a Balatonon 7,7-et értünk el vitorlással (túra üzemmódban :)
VálaszTörlésApjok: mint a rossz penzt..
VálaszTörlésDave: tudna ez a sarkanyhajo gyorsabbat is, ha egszerre evezik, megy ez is 6-7 csomot siman szerintem. De ti hogy mertetek a sebesseget? szinten tav/ido szamitassal?
Elektronikus műszerrel :P
VálaszTörlés