Tindfjöll, és egyéb hepöning

Körtúra a Tindfjöll csúcs körül. 4-5 órás kószafaszálás völgyön, hegyoldalban, hegygerincen, kilátással a Thorsmörköt övező tájra.

Háttérben a 824m-es Rjúpnafel. Oda még valamikor fel kéne mászni. Előtérbe meg betáncolt valami madár.

Moszatok zöldítenek a békésebb mellékágakban.

A jobboldalon a távoli kis púp Valahnúkur, annak jobb tövében vagyunk mi. Balra az Eyjaflallajökull gleccser, a 2010-es kitörés helyszíne. Egyelőre nem kell tőle tartani, 2010-ben is "csak" a folyásirányban alattunk lévő glecsser lagúnákat söpörte el és pár centi hamuval szórta be a környéket.

 

Ez itt viszont a Myrdalsjökul, folyásirányban felettünk van, a jégsapka alatt megbúvó Katla vulkán 1918 óta nem produkált nagy kitörést. Tekintve a vulkán 13-95 éves kitörési ciklusát, nem túlzás azt állítani, hogy ez a szörnyeteg bármikor a nyakunkba szakadhat, és akkor itt mindent több méter sárzuhatag lep el. Persze ezt nem írták a munkahirdetményben, hehe.

Itt látszik az éles határvonal zöldellő Thorsmörk és a kopár folyón túli területek közt.

A Krossá folyó völgye a Tindfjöll tövéből

Ez pedig egy kisebb, Krossába torkolló folyó szurdoka a Réttarfel csúcsra menet

Aztán zajlik itt ám az élet, mindig történik valami.

Itt például saját kézi festésű tábláinkat raktuk fel egy stratégiai fontosságú kereszteződésnél. Hogy is tudna ennek ellenállni a megfáradt vándor.

 

Néha nagy társaságok jönnek, ez itt pl. egy 70 fős banda volt, saját barikat is hoztak nyárson sütni. A tetemeket villanymotorral kombinált biciklilánc berhelmény forgatta.

 

E itt a nagy gép, 4x4, daru, padlógáz, ablaktörlő. Ezzel pakoltunk pár mázsa szénát a lovas karámba, legyen mit majszoljon a jószág, amikor lovas csoportok jönnek.

Aztán ugyanez a nagygép jól jön még a mentéseknél, amikor a balfaszok elakadnak a folyó közepén, mert azt hiszik ők a nagy ralibajnokok, de amúgy lövésük sincs, hogy kell biztonságosan áthajtani a folyón, ozt fullgázzal tolják bele a kocsi orrát a víz alá, ami így gyönyörűen le is fullad a sodrás közepén.

Ennél  az esetnél az első kocsi mentése után rögtön egy másik átkelő is elakadt, pedig az egy nagy böhöm terepesített amcsi mikrobusz volt. Csakhát a túlpartra felkepaszkodván leszakadt a kardántengely... pech. A mentőhelikopter meg csak épp arra járt, gondolom röhögött jókat.

Visszük át a pórul járt népet csomagostul

A mentőhelikopter amúgy partiőrséghez tartozik, csak elugranak hozzánk néha ingyen levesezni. Túrahelikopterek is jönnek heti rendszerességgel, legutóbb gazdag amcsi turisztokat hoztak bárány barbequezni meg persze gleccsert nézni.

És egy kis telep bemutató.

Főépület és zuhany/szauna/vendégkonyha jobbot, majd a vendégszobák és kis kunyhók sorban. Bal alsó sarok 2. ház egyik szobája meg a mienk. Háttérben a Markarfljót kanyarog a tenger felé, ahonnan általában fúj a szél.

Főépület, vendéglő, klubsarok

A legfontosabb, a büfé részleg

 

És a konyha fele

És Gizmo, a telepi véreb. Kedvenc helye a konyhaajtó persze.

És most nagy vihart várunk, azt mondják 1901 óta nem láttak ilyen légköri viszonyokat a mete-urológusok itt Izlandon. Eddig csak békésen eseget, és a várt szélvihar sincs sehol. A tegnapi világvége felhő is csak úgy átvonult felettünk. Meglássuk.

 

Ha túlvészeltük a napot vulkánkitörés és villámcsapás nélkül, majd írok még.

B