Excel versike

Egy "pihent" délelőtt produktuma, előre is elnézést. Átlósan nem nagyon működik, de bal-jobb fentről-le irányokban nagyjából értelmes (mármint a szabad "költészet" értelmezési keretein belül, a mondanivaló - belemagyarázás híján - nagyrészt rajtavész a "rímek oltárán").

Álmos	velőm	most	kong.
Szemem	előtt	volt	a gond,
hunyom	előbb,	hogy	mondd:
"Zárva	a befőtt;	szólt,	hogy
végre	benőtt	a holt	pont."

Coming soon:

A belem is kivan

Kedves Címzett!

Meglepően nehéz tartani a "heti egy életjel" beosztást a mindennapok forgatagában. Valahol ott hagytam abba immár -ó jaj- több mint egy hete, hogy el kéne mondani miért is csúszott a legutóbbi bejegyzés, erre tessék: újabb slendrián késedelem. Nincs mentség, de meg kell mondjam néha úgy érzem itt magam az események bábeli kuszasága közepette, mint a háborgó tengeren magatehetetlenül sodródó tutaj. Ez nem panaszkodás, hisz kellemesen sodródom, egyik hullámtól a másikig, egyszer erre, másszor arra... az ember néha megpillant egy szigetet, és elhatározza, hogy na ott azért jó lenne egy kicsit partot fogni, megpihenni, de aztán mire feleszmél, már rég láthatáron kívül van a szárazföld és jön a következő. Szóval amikor az ember elhatározza, hogy "na ezen a héten most ezt meg azt jól meg fogom csinálni", és a rákövetkező héten ráeszmél, hogy bizony a megcsinálás elmaradt, na akkor az nem jó érzés. Úgyhogy mostantól megpróbálok masszívabb keretet adni a mindennapoknak, hogy valamennyire azért megmaradjon az "én irányítom az életemet" érzés illúziója. Kész, leírtam, az irányelv hatálya azonnali.

Például a mai halaszthatatlan tennivalóm azt hiszem a múlt hévége eseményeinek megörökítése, amit olyan hatásvadász módon homályba burkoltam ezidáig. Ez a burkolás, feszültségkeltés és misztifikálás mondjuk lehet egy kicsit öngól volt a szóban forgó esemény banalitását tekintve... szóval amiért legutóbb késve jelentkeztem annak oka egy általunk szervezett parti és annak előkészítése volt.

A partit állandó cinkostársainkkal összefogva hoztuk tető alá, a helyszín praktikusan a lányok bungalója és az előtte elterülő parkoló volt, így legalább nem a mi lakásunkat dúlta fel a nép. Az előzetes tennivalók közt ott volt a hangrendszer és a partizenék összekunyerálása, szórólap/plakát készítés, bevásárlás, grill kölcsönkérés és végül a végső előkészületek: szobaátrendezés, hadtáp és sangria kotyvasztás. Mindezek az egyéb aktivitások mellett simán lefoglalták az előző hetünket, de mire eljött a péntek, szerencsére minden készen állt.



A téma - mert hogy itt általában illik témát adni egy partinak, többek között azért is hogy könnyebben be lehessen azonosítani a sok hasonszőrű esemény közepette - kifordított est. Az emberek kifordított ruhában érkeztek, de a helyszín is ki volt fordítva, lásd asztalka és tévé a parkolóban, bringák, ágak, kövek a házban.





Jómagam kissé szószerint vettem a kifordított témát úgyhogy a kívülre vett felettébb mókás alsónemün túl közkincsé tettem belsőszerveimet, illetve hátamon gerincoszlopomat lehetett megcsodálni. Hasonló megközelítést csak a hírhedten hibbant angol srác, Rory alkalmazott, aki csontvázat és koponyát rajzolt bőrére és kívül hordta szívét. "Nagy elmék ha találkoznak" szokták modani, de ugyanúgy ide illene a "Hülyeség, az bezzeg megy" kezdetű mondóka.






Nagy szerencsénk volt az időjárással, a szokásos délután-későesti vihar elmaradt, az egyetlen bökkenő az volt, hogy némi kommunikációs zavar következtében velünk egy időben egy másik esti megmozdulás is szerveződött a tó melett. Amikor először hallottunk a tó-partiról a hét elején, úgy tudtuk, szombaton lesz, így a mienket péntekre tettük. De persze kiderült hogy mégiscsak jól összeütköztettük az időpontokat, a halasztás meg nem volt lehetséges a mi részünkről. Az emberállományra azonban így sem lehetett panasz: jóllehet rotálódott a népség, volt, hogy egy időben 50 fő mocorgott a parkolóban műanyagpoharakat szorongatva, grillezett falatokat csócsálva.

A pofánvakuzott lárvaarcok prezentálásától most eltekintenék, de elmondható, hogy jó volt a hangulat. Hajnali négykor elégedetten takarítottuk össze a romokat, persze ennek végeztével elhangzott a méltán retteget varázsmondat, ami oly sok mulatásban megfáradt embernek okozott már infarktus közeli állapotot: "Let's go to the lake!" , menjünk a tóhoz, kiáltotta Maria, de miután sztoikus higgadtsággal ráadtuk a kényszerzubbonyt, szépen hazacsoszogtunk és bevetődtünk -ha úgy tetszik beplankeltünk- az ágyba.

A szombat délután némi vásárolgatással, pihegéssel és szorgos esti blogírással telt - gyengébbek kedvéért most értünk el abba az idősíkba, amikor a legutóbbi nagybejegyzés készült, megörökítendő az azt megelőző hét eseményeit. Ha hasonlattal élnék, azt mondanám olyan ez, mintha egy nagyon-nagyon távoli bolygóról küldenék rádiójeleket - minden eseményről csak egy héttel később szerez tudomást a Föld.

Vasárnap megpróbáltunk shopping körutat tenni egy távoli bevásárlókopmplekszumban, de hiába égettük a benzint, mert meglepetésünkre minden be volt zárva. Errefelé úgy tűnik nem szokás vasárnap áldozni a kapitalizmus oltárán., ehelyett a templomokban estefelé  mindenhol tömegesen miséztek. Egyház-kapitalizmus 1:0.

A végefelé még megragadom az alkalmat, hogy felhíjam a figyelmet a vadonatúj planking oldalra, ahol majd folyamatosan egybegyűjtöm az emlékezetes planking momentumokat.

Mivel ez a hétvége is sűrű volt, új, összeszedettebb életfilozófiámnak megfelelve leszögezem, hogy e munkahét végéig beszámolok erről is - aztán ha nem jön össze, kezdhetek aggódni önszervező képességem avagy akaratom erejében. Reméljük ez nem következik be, és nem kell efelett érzett szégyenemben kolostorba vonulnom vagy hegyi remete létbe száműzve vezekelnem. Szemfülesebb Kedves Címzettek most elcsíphettek pár elejett kulcsszót a következő bejegyzés tartalmából - mily izgalmas!

Üdvözlettel:

Én

Ez csak megérdemli a külön posztot

Ímhol az emlegetett teknőskenyér.





Béke poraira... vagy morzsáira.

Szent Hegyre felmenet, merengve

Kedves Cemzett!

Ne rettenjen meg, nem eszeperente bejegyzek. Az olyan olcsó volna. Persze titkon mindenki szereti az olcsó dolgokat. Még a leggazdagabbak is, akik ugye hivatásból urizálnak és pénzszórnak, mert még ők is azt lesik, hogy mikor van alacsonyan ez vagy az a részvény. Valahol legbelül bizonyára az angol királynőben is megmozdul valami, amikor meglát egy 50% SALE feliratot az Oxford Streeten. Kalapok, féláron - Uram, adj erőt. Mégis, az olcsó szó olykor negatívan is csenghet, amikor nem az a célunk, hogy spóroljunk, amikor a legjobbat akarjuk adni vagy kapni. Ez kérem nem egy olcsó blog, nem lesz itt holmi hollywoodi szemfényvesztő eszperentézés.
Ez luxusblog vaze.

Nade tárgyra. A múlthétvége cégére a Sacro Monte meglátogatása volt. Pontosítok, a Sacro Monte di Varese meglátogatása. Merthogy Szent hegyből csak Észak-Olaszországra jutott vagy kilenc. Ha hihetünk a Wikipediának, magyar nevén a Rózsafüzér Szent Hegyénél voltunk, amiben bizonyára van igazság, mivel idegenvezetőnk is emlegette a hegy felépítése és a rózsafüzér közötti hasonlóságot. A hegymenetnek három szakasza van, ami az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkokra (misztériumokra) osztja a 300 m szintkülönbséget felölelő, 2 km hosszú zarándoklatot. Mindegyik szakaszban 5 kápolna található, mind egy-egy titkot szimbolizál és elevenít meg belsejében végletesen részletes agyagfigurákkal és térhatású freskókkal.







A misztériumok és azok kápolnákban kiragadott pillanatai Szűz Mária "kiválasztásától" Jézus keresztre feszítésén át Mária mennybemeneteléig kalauzolják a szemlélőt, aki -legalábbis a magasságot tekintve- maga is a mennyek irányába araszol a hegy kikövezett útján, míg nem eléri csúcson lévő piciny falut, Santa Maria del Monte-t. A házak alatt cikázó, sziklába vájt sikátorokkal teli faluban a Monastero Romite Ambrosiane mellett II. János Pál szobor, pár étterem, szálloda és lakóépület van bezsúfolva.





Ha jól értettem az utolsó, 15. kápolnát az épp zárva tartó templom rejtette, így arról ezúttal lemaradtunk. Ahogy a csodálatosnak ígért napementéről és kilátásról is lemaradtunk, egyrészt mert kissé felhős és párás volt a láthatár másrészt -micsoda lúzerség- már csak szürkületben értünk fel a hegyre. Pedig az egész túra egyik fő apropója a káprázatos naplemente és panoráma megörökítése lett volna. Sebaj amolyan teszkó gazdaságos katarzis így is volt.



A délután fáradalmait egy felettébb puccos étterem kilátásos teraszán heverhettük ki. Amit én a magam részéről tejes mértékben bojkottáltam több okból is:

-este várt még minket egy tóparti megmozdulás, amire vissza akartunk érni
-volt már részem itt nem egy ilyen közös vendéglőzésben, és ezeknek mindig az volt a vége, hogy én fintorogva elmajszoltam a kis 5-7 eurós, felejtsükmáel pizzámat, ittam egy ásványvizet, aztán a végén fizettem mindezért: 16 eurót. Ez még copertoval (teríték díj) és borravalóval együtt is kétszeres ár. Mert úgy tűnik, itt társasevésnél az a default szokás, hogy fogják a végszámlát és előzetes megbeszélés nélkül egyenlően szétdobják, tekintet nélkül arra, hogy ki mit evett. Szóval aki bezabált egy fél disznót, 3 desszertet, 5 sört meg limonchellot, az aztán nagyon jól járt, én meg jól ráfarkaltam az etióp menüvel. Köszönöm, de nekem elég a TB-t fizetni, a közteherviselés ilyen formájától már kiráz a hideg. Na szóval ezt az "élményt" köszöntem szépen, és inkább kihagytam, pláne ezen a drága helyen, ahol mint utána hallottam nem is volt olyan nagy szám a felszolgált étel, az árra meg már rá se mertem kérdezni.

Ehelyett inkább kellemesen ellötyögtünk Ispra tóparti bástyáinak árnyékában rendezett összejövetelen (mondjuk este volt, szóval az árnyék legfeljebb csak képletes). Hogy teljes legyen a kép még a meglepően langyos tóba is becsobbantunk, majd hajnal hasadtával hazagurultunk.

Hogy az antikronologikus történetmesélési eszközökkel is éljek (van ilyen egyálalán???) visszakanyarodnék a Sacro Monte előtt közvetlenül tett Varesei kiruccanásunkra. Varese egy nagyon csecse kis város, a megye központja, s mit ilyen közvetlen környékünk legnagyobb települése.



Megnéztük szépséges parkját, palotáját, és egy veteránautó rendezvényt is elcsíptünk. Mindezt csak egy okból mesélem el, hogy rávezessem a Kedves Címzettet egy olyan - nevezzük úgy - jelenségre, mely egyre többször lesz látható ezen a blogon. A jelenség pedig nem más, mint: a planking. Lehet egyesek már rég óta ismerik és csak legyintgetnek felém, hogy csak most jutott el hozzám ez az őrület, de teszek rá. Jó móka, és mivel nem vagyok az önfényképezés híve a planking egy jó alternatívát nyújt arra, hogy mégiscsak ott legyek kalandozásaimat megörökítő képeken. Lássuk az aznapi termést.



Nem tökéletes a testtartás. Ez a galambokat kevésbé, a plank-esztétákat inkább zavarhatja. Dehát ez a nehéz az egy súlypontos plankingben.



Művészi plankgbeállításra buzdítottam Mariat, Kriszti szobatársát. A planking korra, nemre stb.-re tekintet nélkül ragályos kór. Megjegyzem sajnos a felálló lábak és nem combra fordított tenyerek ismét vétenek a plank-etiket ellen, de ilyenkor a fotós (én) dolga lenne, hogy kijavítsa plankelő társát... tanulunk még.



Rövid plank-pályafutásom eddigi gyöngyszeme a palotakertben.



Pucsítós, arcra eséstől félő egypontos planking. Háttérben a dicsőséges szakasz kapuja, a fájdalmas titkok utolsó kápolnája és a hegy tetején Santa Maria del Monte.

Plankmentes közlekedést kívántunk a kedves felvonultaknak (nincs félreértés, az isprai szalon sportkocsijairól korábban készült képek is benne vannak a diavetítésben)




Az elmúlt hét pedig a szokásos kerékvágásban telt: munka, sok sport és a hétvégi programok kiforralása. Úgy fest egyfajta szokássá válik majd a kedd reggeli egészségügyi úszás, amikoris munka előtt oda-vissza átszeljük a közeli Monate tavat. Najó ez így nem igaz, mert tulajdonképpen csak egy 600m-es öblöt kell kétszer átúszni, de ez számunkra mit sem von le a kora reggeli "sportteljesímény" értékéből, és elégedetten szürcsöljük kapucsínónkat, mondván ma is adtunk az egészségnek. A kiscsoportos úszás utáni közös reggeli továbbá remek alkalom, hogy otthon készült nyalánkságainkkal villogjunk a többiek előtt: volt aki spanyol tortillát készített, jómagam pedig nem mást, mit egy teknős alakú kenyeret áldoztam fel az úszás istenének. Mert megtehetem. (A képet hamarosan bepótlom.) Ezzel azt hiszem a szokáson belül is szokást teremtettünk, következő alkalomra ígéretük szerint már a többek is hasonló koszt-kunsztokkal készülnek majd.

Ígértem a bolti körtúrát, de ne számítson senki mélyszántó árelemzésre, szerintem drága, kész, tessék elhinni (persze most juszt is rikító akciós táblák vannak mindenhol).





Olasz dolog: paradicsom sor.



Olasz dolog: oliva olaj sor.



És persze tiszta sor a tészta sor. (jaj)

A nem épp kompakt méretű és feltűnésmentes kamerámmal nem voltam elég bátor képenvakuzni a hús és sajtpult lelkiismeretes dolgozóit, de a sajtok általában 7-20 euró közötti kilóáron mozognak, a csirkemellfilé és a disznó 10, a darálthús 6-7 euróba fáj, hacsak nincs valami leárazás. De cserébe állandó jelleggel kapni nyuszit, lovat és egyéb "tabu" állatokat is, a minőség pedig tényleg jó. Egyedül a friss halat hiányolom, hiába vagyunk egy majdnem Balaton méretű tó mellett, nincs friss halas pult, csak mirelitet kapni (legalábbis a helyi boltokban).
Kenyeret ugye mostanság nem veszek - nem kell külön villanyszámlát fizetni, úgyhogy dolgozik otthon a sütő...



De a pékáruk szintén 2 euró körül szórnak.



A folyékony kenyér drága tud lenni, de szerencsére gyakori a leárazás, ilyenkor euró alatt meg lehet úszni egy férfias 0,66-os palackot. Ezt a narancssárga Drehert forgattam, nézegettem, nem nagyon tudtam rájönni, van e köze a hazaihoz. A tömények árát talán egy referencia vodkával tudnám szemléltetni: minimum 7 euró a hétdekás.

És egy kis betekintés a porject balkonparaszt állapotába: Manfred paradicsomai már nem fogják behozni tövenkénti másfél eurós árukat, de biztos finomak.



A fűszerek boldogan fotoszintetizálnak, csak néha megtépkedjük őket.



A cserépalátétben tartott salátáim jól festenek, hamarosan elkezdem majd szedegetni, elvileg lehet a folyamatosan újranövő levelekre számítva több héten át is szüretelni róluk. Persze nem ettől a befektetéstől kerülök majd a Times címlapjára, de legalább nem pusztultak meg a kísérleti jellegű 5 cm-es földben.




Mesélhetnék még arról is, hogy a hétnek miért ilyen késői felében készült ez a bejegyzés. De taktikusan csakazértse' nem fogok, inkább kihasználom az így keltett dramaturgiai feszültséget és majd jövő héten lövöm el ezt a puskaport. Lehet, hogy ez olcsó húzás, de... vegyük úgy, hogy leárazás van a luxusblogon.
Vaze.

Üdvözlettel:

Kifogytam Az Anagrammákból.

Egy börtöncella falára

Kedves Címzett!

Elképesztő. Nem létező falinaptáram nem létező lapjai megbokrosodott őszi falevélként peregnek le helyükről, és tűnnek el a „Multi-Dő” márkájú iratmegsemmisítő tátongó torkában. Ha történetesen börtönben senyvednék, akkor most újabb hét strigula nézne vissza rám cellám betonfaláról. Valahogy így: |||| ||
Bár mint tudjuk a börtön ablakába soha nem süt be a nap, úgyhogy ezt alapul véve valószínűleg nem látnék semmit. De szerencsére nem vagyok sitten, így a fal helyett az internetre firkálhatok.

Jó érzés a letűnő napokat megörökíteni, dacolni az iratmegsemmisítővel. Egy többszörösen tükrözött szerveren tárolni ezeket az emlékeket pedig legalább olyan biztos médium, mint az ominózus börtön fala, ami a belevésett strigulákat őrzi. A saját fejemnél mindenesetre biztosabb a megörökítés ezen formája, mert nekem olykor már a legutóbbi napok eseményeinek visszaidézése is nehézkesen megy – részben mert mulya vagyok, részben mert a sok apró részlet és történés könnyedén egybefolyik, elillan az emlékképek sokaságában. Nomeg maga a leírás folyamata is egyfajta szintézist, agyi rögzítést eredményez. Na szóval ezért is jó ide leírni dolgokat, hogy aztán segítsenek emlékezni.

Emlékezni fogok például lakótársaimra, akikkel megannyi köbméternyi közös levegőt szívtunk már el. Róluk is írok hát pár sort.
 
Fabiano



Brazíliából érkezett még május közepén, szintén gyakornok,de kissé eltérő konstrukcióban, mivel pénzét nem az EU-tól kapja (vicces is lenne), hanem egyfajta brazil kutatói ösztöndíjból. Harmincx éves kora természetesen  nem mentesíti a szociális pezsgés alól, itt kérem mindenkitől kíméletlenül el van várva, hogy pezsegjen, oldódjon jól. A brazilokat övező közhelyek alapján gondolhatná Kedves Címzett, hogy nehogymár egy brazilt kelljen bulizásra noszogatni, de Fabiano inkább visszafogott, nem egy folyton pörgős lélek, gyakran csak úgy elnyúlik a kanapén olvasgatva, nincs kényszeres menési ingere. Szóval közvetlen, de visszafogott, szeretetreméltó fickó.
Rokon nyelv lévén jól beszéli az olaszt, de azért jókat mulat magában egy-egy elcsípett furcsa olasz kifejezésen, vagy akcentuson, érzékeny a nyelvi humorra. Előszeretettel utánozzuk együtt a talján akcentust és gesztikulálást, csak nehogy a végén már szokásba csapjon át.
Aztán csak úgy felsorolás szerűen:

• szereti a sárgadinnyét.
• szeret kenyeret sütni.
• nagyon sokszor, nagyon alaposan mos fogat, fogselymezik, szájvizezik
• sportja a röplabda
• szabadidejében vőlegény

Manfred



Február óta bitorolja a lakást az osztrák óriás. Szintén gyakornok, de vannak Belgiumba vezető tervei is. A kopasz fej nem stíluselem, egy betegség következtében 13 éves korában minden egyes szőrszála kihullott, soha életében nem kellett borotválkoznia. Néha rendrakási, tisztogatási roham tör rá, ami érdekes kontrasztban áll azzal, hogy a földre esett kaját rebbenés nélkül megeszi, és szeret a talajban turkálni, amikor a növényeivel foglalatoskodik. Merthogy ő is a balkonparasztkodást híve, továbbá előszeretettel kirándul, hegymászik. Nagy becsben tartott biciklijét fent tartja a lakásban, aminek nem sok értelmét látom, lévén úgyis olyan lehetetlenül magasra van állítva az ülés, hogy azzal senki nem tudna elindulni. Örömét leli a praktikus, kényelmes, logikus dolgokban, legyen az egy jó csomagolású mosópor vagy egy kézre álló konyhai eszköz. Ezzel összhangban szeret mindent gyorsan csinálni: gyorsan sétál, gyorsan biciklizik, gyorsan úszik, gyorsan eszik, gyorsan iszik. Még otthon is úgy közlekedik, mintha a kifutó félben lévő tejhez rohanna, vagy késésben lenne, holott épp csak pl. a könyvéért indult. Mozgása saját bevallása szerint kissé koordniálatlan, ezért is nem szereti a csapatsportokat, labdajátékokat - ezzel együtt sziklát mászni bezzeg rendszeresen jár. (Fényképét kérésére letöröltem)
Szeret mindenféléket kotyvasztani, legújabb hóbortja a házi sörfőzés, amit elmondása szerint a héten meg is kezd. Amit cseppet sem bánok, hisz siker esetén majd elmondható, hogy nálunk a szilárd és a folyékony kenyér is helyben készül.


Összességében gyakrabban lógok Fabianoval, több a közös program és ismerős. De mindkettejük jó lakótárs, nem panaszkodhatom. Rend is van, lazaság is van, szóval az otthon töltött nem túl számos óráink fesztelen légkörben és környezetben telhetnek.

Aztán emlékezni fogok a nagy zabálásokra. Itt nem nagyon lehet diétázni: túl gyakran csap át egy ártatlan szomszédbaruccanás feneketlen későesti habzsolásba, kíméletlen hűtőkibelezésbe. Még szerencse, hogy ennyit mozgunk, különben hízótábor lenne a dologból. Az árak közepesen elszálltak, Hollandiához mérten kifejezetten drágábbnak érzem az élelmiszer árakat, és akkor a különböző szolgáltatásokat most nem is említem. De a választékra és minőségre nemigen lehet panasz. Amint módom nyílik rá, csinálok egy kis bolti körtúrát.

A nagy gondolati csapongások végére egy villanás erejéig megemlékeznék a múltszombati magyar főzőcskéről, amivel a magyar elnökséggel járó szervezési terhek lezárultát ünnepeltük. A menü marhapörkölt volt tésztával és ízlés szerint ultival.












És még egy adósságomat rendezném, közkívánatra íme Kleofás, a renitens szemöldökszál. A poros szemüveglencse megszólásától  most lehetőleg tekintsünk el. Egyesek rózsaszín szemüvegen át szemlélik a világot, én a porosra esküszöm.

 

Még mielőtt búcsúznék, egy pillanatra tisztelegjünk a mai napon útjára bocsátott, korunk utolsóként fellőtt űrsiklója előtt. Az Atlantis STS 135 számú küldetése 30 évnyi űrtörténelmet zár le, Isten avagy Google tudja mi lesz ezután az űrrepülés következő eszköze.

A végtelenbe és tovább!

Surmó Jiddis Kanhal

Ad a lake

Majd elfelejtettem, a legnagyobb viccadalékot nem is mondtam, Kedves Címzett! De lehet, nem is kéne elmondanom. Talán még jobb, ha Ön találja ki. Említettem volt, hogy megindultak olasz nyelvóráim. Ilyen nyelvórákon ugye általában szokás, hogy van egy tanár, aki tanít. Na most akkor tessen kitalálni, mely nevezetes személy is az én olasztanárom. Megfejtés ehelyt. A helyes megfejtők közt egy limitált szériás svéd orrsövényvisszaferdítőfúrógépfejcsiszolópapírt sorsolunk ki.

Egyéb adalék: a magyar fesztiválról így utólag fellelt videó megtekinhető itt:



Cordiali saluti,

H. A.