Szent Hegyre felmenet, merengve

Kedves Cemzett!

Ne rettenjen meg, nem eszeperente bejegyzek. Az olyan olcsó volna. Persze titkon mindenki szereti az olcsó dolgokat. Még a leggazdagabbak is, akik ugye hivatásból urizálnak és pénzszórnak, mert még ők is azt lesik, hogy mikor van alacsonyan ez vagy az a részvény. Valahol legbelül bizonyára az angol királynőben is megmozdul valami, amikor meglát egy 50% SALE feliratot az Oxford Streeten. Kalapok, féláron - Uram, adj erőt. Mégis, az olcsó szó olykor negatívan is csenghet, amikor nem az a célunk, hogy spóroljunk, amikor a legjobbat akarjuk adni vagy kapni. Ez kérem nem egy olcsó blog, nem lesz itt holmi hollywoodi szemfényvesztő eszperentézés.
Ez luxusblog vaze.

Nade tárgyra. A múlthétvége cégére a Sacro Monte meglátogatása volt. Pontosítok, a Sacro Monte di Varese meglátogatása. Merthogy Szent hegyből csak Észak-Olaszországra jutott vagy kilenc. Ha hihetünk a Wikipediának, magyar nevén a Rózsafüzér Szent Hegyénél voltunk, amiben bizonyára van igazság, mivel idegenvezetőnk is emlegette a hegy felépítése és a rózsafüzér közötti hasonlóságot. A hegymenetnek három szakasza van, ami az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkokra (misztériumokra) osztja a 300 m szintkülönbséget felölelő, 2 km hosszú zarándoklatot. Mindegyik szakaszban 5 kápolna található, mind egy-egy titkot szimbolizál és elevenít meg belsejében végletesen részletes agyagfigurákkal és térhatású freskókkal.







A misztériumok és azok kápolnákban kiragadott pillanatai Szűz Mária "kiválasztásától" Jézus keresztre feszítésén át Mária mennybemeneteléig kalauzolják a szemlélőt, aki -legalábbis a magasságot tekintve- maga is a mennyek irányába araszol a hegy kikövezett útján, míg nem eléri csúcson lévő piciny falut, Santa Maria del Monte-t. A házak alatt cikázó, sziklába vájt sikátorokkal teli faluban a Monastero Romite Ambrosiane mellett II. János Pál szobor, pár étterem, szálloda és lakóépület van bezsúfolva.





Ha jól értettem az utolsó, 15. kápolnát az épp zárva tartó templom rejtette, így arról ezúttal lemaradtunk. Ahogy a csodálatosnak ígért napementéről és kilátásról is lemaradtunk, egyrészt mert kissé felhős és párás volt a láthatár másrészt -micsoda lúzerség- már csak szürkületben értünk fel a hegyre. Pedig az egész túra egyik fő apropója a káprázatos naplemente és panoráma megörökítése lett volna. Sebaj amolyan teszkó gazdaságos katarzis így is volt.



A délután fáradalmait egy felettébb puccos étterem kilátásos teraszán heverhettük ki. Amit én a magam részéről tejes mértékben bojkottáltam több okból is:

-este várt még minket egy tóparti megmozdulás, amire vissza akartunk érni
-volt már részem itt nem egy ilyen közös vendéglőzésben, és ezeknek mindig az volt a vége, hogy én fintorogva elmajszoltam a kis 5-7 eurós, felejtsükmáel pizzámat, ittam egy ásványvizet, aztán a végén fizettem mindezért: 16 eurót. Ez még copertoval (teríték díj) és borravalóval együtt is kétszeres ár. Mert úgy tűnik, itt társasevésnél az a default szokás, hogy fogják a végszámlát és előzetes megbeszélés nélkül egyenlően szétdobják, tekintet nélkül arra, hogy ki mit evett. Szóval aki bezabált egy fél disznót, 3 desszertet, 5 sört meg limonchellot, az aztán nagyon jól járt, én meg jól ráfarkaltam az etióp menüvel. Köszönöm, de nekem elég a TB-t fizetni, a közteherviselés ilyen formájától már kiráz a hideg. Na szóval ezt az "élményt" köszöntem szépen, és inkább kihagytam, pláne ezen a drága helyen, ahol mint utána hallottam nem is volt olyan nagy szám a felszolgált étel, az árra meg már rá se mertem kérdezni.

Ehelyett inkább kellemesen ellötyögtünk Ispra tóparti bástyáinak árnyékában rendezett összejövetelen (mondjuk este volt, szóval az árnyék legfeljebb csak képletes). Hogy teljes legyen a kép még a meglepően langyos tóba is becsobbantunk, majd hajnal hasadtával hazagurultunk.

Hogy az antikronologikus történetmesélési eszközökkel is éljek (van ilyen egyálalán???) visszakanyarodnék a Sacro Monte előtt közvetlenül tett Varesei kiruccanásunkra. Varese egy nagyon csecse kis város, a megye központja, s mit ilyen közvetlen környékünk legnagyobb települése.



Megnéztük szépséges parkját, palotáját, és egy veteránautó rendezvényt is elcsíptünk. Mindezt csak egy okból mesélem el, hogy rávezessem a Kedves Címzettet egy olyan - nevezzük úgy - jelenségre, mely egyre többször lesz látható ezen a blogon. A jelenség pedig nem más, mint: a planking. Lehet egyesek már rég óta ismerik és csak legyintgetnek felém, hogy csak most jutott el hozzám ez az őrület, de teszek rá. Jó móka, és mivel nem vagyok az önfényképezés híve a planking egy jó alternatívát nyújt arra, hogy mégiscsak ott legyek kalandozásaimat megörökítő képeken. Lássuk az aznapi termést.



Nem tökéletes a testtartás. Ez a galambokat kevésbé, a plank-esztétákat inkább zavarhatja. Dehát ez a nehéz az egy súlypontos plankingben.



Művészi plankgbeállításra buzdítottam Mariat, Kriszti szobatársát. A planking korra, nemre stb.-re tekintet nélkül ragályos kór. Megjegyzem sajnos a felálló lábak és nem combra fordított tenyerek ismét vétenek a plank-etiket ellen, de ilyenkor a fotós (én) dolga lenne, hogy kijavítsa plankelő társát... tanulunk még.



Rövid plank-pályafutásom eddigi gyöngyszeme a palotakertben.



Pucsítós, arcra eséstől félő egypontos planking. Háttérben a dicsőséges szakasz kapuja, a fájdalmas titkok utolsó kápolnája és a hegy tetején Santa Maria del Monte.

Plankmentes közlekedést kívántunk a kedves felvonultaknak (nincs félreértés, az isprai szalon sportkocsijairól korábban készült képek is benne vannak a diavetítésben)




Az elmúlt hét pedig a szokásos kerékvágásban telt: munka, sok sport és a hétvégi programok kiforralása. Úgy fest egyfajta szokássá válik majd a kedd reggeli egészségügyi úszás, amikoris munka előtt oda-vissza átszeljük a közeli Monate tavat. Najó ez így nem igaz, mert tulajdonképpen csak egy 600m-es öblöt kell kétszer átúszni, de ez számunkra mit sem von le a kora reggeli "sportteljesímény" értékéből, és elégedetten szürcsöljük kapucsínónkat, mondván ma is adtunk az egészségnek. A kiscsoportos úszás utáni közös reggeli továbbá remek alkalom, hogy otthon készült nyalánkságainkkal villogjunk a többiek előtt: volt aki spanyol tortillát készített, jómagam pedig nem mást, mit egy teknős alakú kenyeret áldoztam fel az úszás istenének. Mert megtehetem. (A képet hamarosan bepótlom.) Ezzel azt hiszem a szokáson belül is szokást teremtettünk, következő alkalomra ígéretük szerint már a többek is hasonló koszt-kunsztokkal készülnek majd.

Ígértem a bolti körtúrát, de ne számítson senki mélyszántó árelemzésre, szerintem drága, kész, tessék elhinni (persze most juszt is rikító akciós táblák vannak mindenhol).





Olasz dolog: paradicsom sor.



Olasz dolog: oliva olaj sor.



És persze tiszta sor a tészta sor. (jaj)

A nem épp kompakt méretű és feltűnésmentes kamerámmal nem voltam elég bátor képenvakuzni a hús és sajtpult lelkiismeretes dolgozóit, de a sajtok általában 7-20 euró közötti kilóáron mozognak, a csirkemellfilé és a disznó 10, a darálthús 6-7 euróba fáj, hacsak nincs valami leárazás. De cserébe állandó jelleggel kapni nyuszit, lovat és egyéb "tabu" állatokat is, a minőség pedig tényleg jó. Egyedül a friss halat hiányolom, hiába vagyunk egy majdnem Balaton méretű tó mellett, nincs friss halas pult, csak mirelitet kapni (legalábbis a helyi boltokban).
Kenyeret ugye mostanság nem veszek - nem kell külön villanyszámlát fizetni, úgyhogy dolgozik otthon a sütő...



De a pékáruk szintén 2 euró körül szórnak.



A folyékony kenyér drága tud lenni, de szerencsére gyakori a leárazás, ilyenkor euró alatt meg lehet úszni egy férfias 0,66-os palackot. Ezt a narancssárga Drehert forgattam, nézegettem, nem nagyon tudtam rájönni, van e köze a hazaihoz. A tömények árát talán egy referencia vodkával tudnám szemléltetni: minimum 7 euró a hétdekás.

És egy kis betekintés a porject balkonparaszt állapotába: Manfred paradicsomai már nem fogják behozni tövenkénti másfél eurós árukat, de biztos finomak.



A fűszerek boldogan fotoszintetizálnak, csak néha megtépkedjük őket.



A cserépalátétben tartott salátáim jól festenek, hamarosan elkezdem majd szedegetni, elvileg lehet a folyamatosan újranövő levelekre számítva több héten át is szüretelni róluk. Persze nem ettől a befektetéstől kerülök majd a Times címlapjára, de legalább nem pusztultak meg a kísérleti jellegű 5 cm-es földben.




Mesélhetnék még arról is, hogy a hétnek miért ilyen késői felében készült ez a bejegyzés. De taktikusan csakazértse' nem fogok, inkább kihasználom az így keltett dramaturgiai feszültséget és majd jövő héten lövöm el ezt a puskaport. Lehet, hogy ez olcsó húzás, de... vegyük úgy, hogy leárazás van a luxusblogon.
Vaze.

Üdvözlettel:

Kifogytam Az Anagrammákból.