Kedves Címzett!
Remélem közvetlenkedő megszólításommal nem sértem meg, de úgy gondoltam, ennyi idő és levélváltás után igazán kijár a barátibb hangvétel. Fenntartva persze a professzionális légkört és szakmailag kifogástalan beszámolói tartalmat.
Egy hét után jelentkezem tehát, aminek több oka is van. Mint korábban említettem, volt egy kiadós munkaszünet - ami az én esetemben alig ha nevezhető a szó szoros értelmében vett szünetnek, mivel első munkahelyen töltött napom e hét hétfőn volt. Node visszatérve absztrakciós gondlatjátékomból, nem tudtam volna korábban túl sok szüneti eseményről beszámolni, mivel Ispra fellegei jókedvünk egét szürke zivatarmocsárrá változtatták át. Egy helyi kolléga jól sikerült álló -később tántorgó- fogadását leszámítva szociális eseményekben sem bővelkedtünk. Bár említést érdemel még, hogy alkalmam volt megismerni az ándörgránd komcsibárnak berendezett ANPI nevű vendéglátóipari per kulturális egységet, ami kis túlzással ebben az ötezres városban "A hely". A hely ahol öregek és fiatalok összegyűlnek eltölteni pár órát sörözéssel, biliárddal, csocsóval (nagyon verették az ősz manusok a lasztát, csak úgy néztem) vagy ha ahhoz van kedvük, kikölcsönöznek egy könyvet Che Guevaráról vagy egy filmet Sztálin elvtárs életéről. Egyébiránt a múlt hét napjai tétlenkedéssel, olvasással, borult ég felé ökölrázással teltek.
Hanem aztán jött a hétfő. A délelőtt tartott eligazítások alatt többek között megtanították, hogy hány kamera figyeli a kutatóközpont telephelyét, milyen biztonsági intézkedések uralják a telepre történő be- és kilépést, miért nem szabad bevinni fotóaparátot és hogy miért is nem szabad az őrkutyákat simogatni. A továbbra is "olcsó és jó" díjas menzai ebéd után gondoltam, csak benézek már a munkahelyre, hamár a múltheti hivatalos első napon nem sikerült ott találni senkit. Ezúttal sem volt ott a papír szerinti felelősöm, de a szomszéd szobában tejesen véletlenül sikerült a tulajdonképpeni felelősömmel összefutni, aki majd az elkövetkező egy év gyakornokságom során kézen fogva vezet a szakma rögös útjain. Így sebtiben részesültem is egy gyors körbemutatkozásban, alapozó adomázásban. Felelősöm (nevezzük a továbbiakban Tésasszonynak) egy kedves román származású középkorú hölgy, szobáját állandó számítógép és légtechnika hümmögés valamint -nem feltétlenül az ő hibájából- diszkrét hajléktalanszag tölti meg. Neve Marilena, ami két ismert keresztnév ötvözete - ha kitalálja melyek ezek, Kedves Címzett, ígérem küldök csokoládét.
Munka gyanánt gyorsan átfutottuk kibocsátási adatbázis főbb funkcióit és adott némi szakirodalmat olvasnivaló gyanánt. Ez aztán megismétlődött tegnap és a mai napon is, de állítólag holnap már valami feladatot is rám osztanak. Ez eddig azért sem volt lehetséges, mivel az egyébként errefelé olajozottan sikamló adminisztrációs gépezett itt csuklott párat és nem igazán sikerült még számítógépet illetve szobát keríteniük számomra, így addig Tésasszonnyal osztozom a légtéren. Sebaj, edzett közigazgatási múlttal rendelkező munkaerő lévén hozzá vagyok már szokva az ilyesmihez.
A munkatempó továbbra is relaxált benyomást kelt, nincsenek tág pupillával folyosón rohangáló emberkék, ajtón kidagadó nyakierek, kitépkedett hajtincsnyomok. Errefelé még az is szokás, hogy az emberek ebédidőben elmennek gyorsan sportolni egyet - ma én is így tettem, engedtem az invitálásnak, és egy órát töltöttem egy beltéri evezős edzésen (még ilyen minimedencéjük is volt, rögzített négyszeméyes evezőshajó "szimulátorral"). A kellemes leizzadás után még a menzázás is belefér az ebédidőbe, és még csúnyán sem néznek rád, ha végre visszaértél. Ha ugyanis rugalmas munkaidőben van az ember, előzetes megegyezés után úgy osztja be munkaidejét, ahogy akarja. Ez gyakornokokra inkább úgy igaz, hogy a fix munkaidő korlátait feszegethetik pár órás elcsúszásokkal, de bliccelni nem érdemes, nem azért van itt az ember.
Ennyi hallgatás után még megragadnám az alkalmat, hogy bemutassam szerény hajlékomat, szemléltetendő sanyarú életkörülményeimet.
Szobám. (azóta betettem egy elfonnyadt bambuszágat dekoráció gyanánt)
Gonyha - sajnos villanyos a plattini, de megszokható
Erkélyi kilátás - mondhatnók tóra néző panoráma, csak nem látszik.
Rende.. izé nappali
Rejtőző bidé.
Az apartman egyébként tényleg nem túl ingergazdag, konform sterilségével már-már kórházra emlékeztet, különösen hogy a nappaliból a színek utolsó nyomait is száműzte egyik lakótársunk, mivel neki "nem tetszett" sem a szőnyegek, sem a kanapék kékje. Ellenben a "Projekt: Balkonparaszt" megvalósításában ugyanezen osztrák lakótársam egyben aktív tettestársam lett, úgyhogy nőnek a bazsalikomok, saláták és paradicsomok az erkélyen (amíg meg nem halnak). Az apartman harmadik lakója, brazil pajtásunk mindezt elnéző mosollyal nyugtázza, miközben banános szendvicset készít. De róluk még később...
És végül egy sajnálatos szolgálati közleménnyel zárnám, Kedves Címzett. Valamiféle hekkertámadás érte rendszeremet, és egy alávaló internetbetyár nem átallott recept klubot rendezni ezen az információs oldalon. A Kellemetlenségért ezúton is elnézést kérek!
Anagrammális üdvözlettel:
Hajdan Sudár
Remélem közvetlenkedő megszólításommal nem sértem meg, de úgy gondoltam, ennyi idő és levélváltás után igazán kijár a barátibb hangvétel. Fenntartva persze a professzionális légkört és szakmailag kifogástalan beszámolói tartalmat.
Egy hét után jelentkezem tehát, aminek több oka is van. Mint korábban említettem, volt egy kiadós munkaszünet - ami az én esetemben alig ha nevezhető a szó szoros értelmében vett szünetnek, mivel első munkahelyen töltött napom e hét hétfőn volt. Node visszatérve absztrakciós gondlatjátékomból, nem tudtam volna korábban túl sok szüneti eseményről beszámolni, mivel Ispra fellegei jókedvünk egét szürke zivatarmocsárrá változtatták át. Egy helyi kolléga jól sikerült álló -később tántorgó- fogadását leszámítva szociális eseményekben sem bővelkedtünk. Bár említést érdemel még, hogy alkalmam volt megismerni az ándörgránd komcsibárnak berendezett ANPI nevű vendéglátóipari per kulturális egységet, ami kis túlzással ebben az ötezres városban "A hely". A hely ahol öregek és fiatalok összegyűlnek eltölteni pár órát sörözéssel, biliárddal, csocsóval (nagyon verették az ősz manusok a lasztát, csak úgy néztem) vagy ha ahhoz van kedvük, kikölcsönöznek egy könyvet Che Guevaráról vagy egy filmet Sztálin elvtárs életéről. Egyébiránt a múlt hét napjai tétlenkedéssel, olvasással, borult ég felé ökölrázással teltek.
Hanem aztán jött a hétfő. A délelőtt tartott eligazítások alatt többek között megtanították, hogy hány kamera figyeli a kutatóközpont telephelyét, milyen biztonsági intézkedések uralják a telepre történő be- és kilépést, miért nem szabad bevinni fotóaparátot és hogy miért is nem szabad az őrkutyákat simogatni. A továbbra is "olcsó és jó" díjas menzai ebéd után gondoltam, csak benézek már a munkahelyre, hamár a múltheti hivatalos első napon nem sikerült ott találni senkit. Ezúttal sem volt ott a papír szerinti felelősöm, de a szomszéd szobában tejesen véletlenül sikerült a tulajdonképpeni felelősömmel összefutni, aki majd az elkövetkező egy év gyakornokságom során kézen fogva vezet a szakma rögös útjain. Így sebtiben részesültem is egy gyors körbemutatkozásban, alapozó adomázásban. Felelősöm (nevezzük a továbbiakban Tésasszonynak) egy kedves román származású középkorú hölgy, szobáját állandó számítógép és légtechnika hümmögés valamint -nem feltétlenül az ő hibájából- diszkrét hajléktalanszag tölti meg. Neve Marilena, ami két ismert keresztnév ötvözete - ha kitalálja melyek ezek, Kedves Címzett, ígérem küldök csokoládét.
Munka gyanánt gyorsan átfutottuk kibocsátási adatbázis főbb funkcióit és adott némi szakirodalmat olvasnivaló gyanánt. Ez aztán megismétlődött tegnap és a mai napon is, de állítólag holnap már valami feladatot is rám osztanak. Ez eddig azért sem volt lehetséges, mivel az egyébként errefelé olajozottan sikamló adminisztrációs gépezett itt csuklott párat és nem igazán sikerült még számítógépet illetve szobát keríteniük számomra, így addig Tésasszonnyal osztozom a légtéren. Sebaj, edzett közigazgatási múlttal rendelkező munkaerő lévén hozzá vagyok már szokva az ilyesmihez.
A munkatempó továbbra is relaxált benyomást kelt, nincsenek tág pupillával folyosón rohangáló emberkék, ajtón kidagadó nyakierek, kitépkedett hajtincsnyomok. Errefelé még az is szokás, hogy az emberek ebédidőben elmennek gyorsan sportolni egyet - ma én is így tettem, engedtem az invitálásnak, és egy órát töltöttem egy beltéri evezős edzésen (még ilyen minimedencéjük is volt, rögzített négyszeméyes evezőshajó "szimulátorral"). A kellemes leizzadás után még a menzázás is belefér az ebédidőbe, és még csúnyán sem néznek rád, ha végre visszaértél. Ha ugyanis rugalmas munkaidőben van az ember, előzetes megegyezés után úgy osztja be munkaidejét, ahogy akarja. Ez gyakornokokra inkább úgy igaz, hogy a fix munkaidő korlátait feszegethetik pár órás elcsúszásokkal, de bliccelni nem érdemes, nem azért van itt az ember.
Ennyi hallgatás után még megragadnám az alkalmat, hogy bemutassam szerény hajlékomat, szemléltetendő sanyarú életkörülményeimet.
Szobám. (azóta betettem egy elfonnyadt bambuszágat dekoráció gyanánt)
Gonyha - sajnos villanyos a plattini, de megszokható
Erkélyi kilátás - mondhatnók tóra néző panoráma, csak nem látszik.
Rende.. izé nappali
Rejtőző bidé.
Az apartman egyébként tényleg nem túl ingergazdag, konform sterilségével már-már kórházra emlékeztet, különösen hogy a nappaliból a színek utolsó nyomait is száműzte egyik lakótársunk, mivel neki "nem tetszett" sem a szőnyegek, sem a kanapék kékje. Ellenben a "Projekt: Balkonparaszt" megvalósításában ugyanezen osztrák lakótársam egyben aktív tettestársam lett, úgyhogy nőnek a bazsalikomok, saláták és paradicsomok az erkélyen (amíg meg nem halnak). Az apartman harmadik lakója, brazil pajtásunk mindezt elnéző mosollyal nyugtázza, miközben banános szendvicset készít. De róluk még később...
És végül egy sajnálatos szolgálati közleménnyel zárnám, Kedves Címzett. Valamiféle hekkertámadás érte rendszeremet, és egy alávaló internetbetyár nem átallott recept klubot rendezni ezen az információs oldalon. A Kellemetlenségért ezúton is elnézést kérek!
Anagrammális üdvözlettel:
Hajdan Sudár
Módosult tudatállapotban kérjük az erkély mellőzését!
VálaszTörlés