...Pedig elég gyász idő van, Tisztelt Címzett, tegnap is ma is úgy esett, mintha muszáj volna. Mindezt csak a teljeskörű tájékoztatás érdekében közlöm, leszögezem, továbbra sem szeretném blog benyomását kelteni automatikus válaszüzeneteimmel. Elvégre a blog olyan gyerekes.
Persze felhő elvtárs tapintatosan megvárta, hogy a Milánói reptérről békésen és szárazon eltaxizzak a sacc 50 km-re lévő Isprába. Mielőtt még Tisztelt Címzett az adófizetői pénzek felelőtlen elherdálásával vádolna, szíves tájékoztatásul közlöm, hogy ez a JRC külön bejáratú, saját üzemetetésű személyszállító rendszere, nem holmi reptéri hiénavállalat. S mint ilyen teljesen ingyenes - nekem. Hogy mi az a JRC? Egye fene, inkább most tudja meg, semhogy ezen vérezzen el a 3 milliós kérdésnél Vágó Pityu atyai, szánakozó pillantásai össztüzében. Aztán majd gondoljon rám, amikor elkölti a főnyereményt!
A Joint Research Centre az EU Bizottság hatáskörébe eső kutató központ, melynek nevében a Joint - jóllehet kaján röhögcsék tárgyát képezheti önéletrajzomban hollandiai előéletemmel egy lapon említve - nem a tudatmódosító cigaretta szinonimája, hanem a kutatóközpont "közös" jellegére utal.
Ennek a helyi szinten 1800 fős agygépezetnek képezem mától hivatalosan is (szerződéssel) egyik fogaskerekét, rosszabb esetben a homokszemet a gépezetben. Nagyjából 15-en kezdtünk csak a mai napon, és minden hónapban legalább egyszer érkezik friss hús, illetve távoznak a lejárt konzervek - akad munkája a HR-eseknek. Az első napot fémjelző bemutató előadásokon, eligazításokon mellettem pislogott megannyi náció képviselője, így francia, cseh, spanyol, holland, román és persze olasz hölgyek-urak. A szakadó esőben busz hozta vitte a népet a 167 hektáros telephelyen, hogy mindenki bemutatkozhasson a "sajátjainak" az adott egységben, ahol dolgozni fog. Valószínűleg az eső gumik hiánya okozta a gyengébb köridőket amit buszunk futott a JRC Ringen, mindenesetre az elhúzódó kavirnyálás a végén már az ebédidőbe nyúlt, aminek egyenes következménye, hogy biz néhányunk - köztük én is - csak üresen kongó irodákat talált a lelkes fogadóbizottságok helyén. Érthetően az ott dolgozók a természet törvényeit követve csapatostul táplálkozni vonultak. Meg is tudom érteni őket, itt a Mensa vendéglői minőséget hoz kifőzdei áron - hála annak az aprócska ténynek, hogy ez a falatnyi föld itt Ispra mellett nem is Olaszország részét képezi, hanem amolyan senki és mindenki földje, az olasz adók pedig nem érvényesek a JRC kerítésein belül. Tehát ha valaki azt kérdezné hol dolgozom, az "Olaszországban" válasz nem teljesen állná meg helyét jogilag.
Munkahelyi fogaskerék szomszédjaimat (lsd. kollégák) tehát csak hétfőn láthatom leghamarabb, mivel holnap munkaszüneti nap - ami itt azt jelenti, hogy pénteken sem kellesz bejönni. Ez a körülmény, a 37,5 órás munkahét és a több mint egy órás ebédszünetek az eddiginél valamivel nyugodtabb, relaxált munkatempót és hozzáállást sejtetnek. Ami jól fog esni az elmúlt hazai hónapok után. De hova is ragadtatom magam, Tisztelt Címzett, hol marad a tárgyilagosság, tényszerűség?
Az elkövetkező szabadnapokban folytatom környezetem felmérését, különös tekintettel a szociális és kulturális lehetőségekre, illetve alapvető megélhetési aspektusokra. A vizsgálatok eredményeit természetesen publikálni fogom, összhangban megállapodásunkkal. A rossz idő nem kedvez a fotódokumentációnak, így fényképes illusztrációk megjelenése egyelőre bizonytalan. Hiánypótlásul álljon itt egy stilizált kép egy olasz macskáról:
^^
=(o.o)=
(n n)_
Remélem, fent leírtak kellő információval szolgáltak, a legközelebbi üzenetfrissítésig szíves türelmét kérem.
Üdvözlettel:
Hajdu András
Persze felhő elvtárs tapintatosan megvárta, hogy a Milánói reptérről békésen és szárazon eltaxizzak a sacc 50 km-re lévő Isprába. Mielőtt még Tisztelt Címzett az adófizetői pénzek felelőtlen elherdálásával vádolna, szíves tájékoztatásul közlöm, hogy ez a JRC külön bejáratú, saját üzemetetésű személyszállító rendszere, nem holmi reptéri hiénavállalat. S mint ilyen teljesen ingyenes - nekem. Hogy mi az a JRC? Egye fene, inkább most tudja meg, semhogy ezen vérezzen el a 3 milliós kérdésnél Vágó Pityu atyai, szánakozó pillantásai össztüzében. Aztán majd gondoljon rám, amikor elkölti a főnyereményt!
A Joint Research Centre az EU Bizottság hatáskörébe eső kutató központ, melynek nevében a Joint - jóllehet kaján röhögcsék tárgyát képezheti önéletrajzomban hollandiai előéletemmel egy lapon említve - nem a tudatmódosító cigaretta szinonimája, hanem a kutatóközpont "közös" jellegére utal.
Ennek a helyi szinten 1800 fős agygépezetnek képezem mától hivatalosan is (szerződéssel) egyik fogaskerekét, rosszabb esetben a homokszemet a gépezetben. Nagyjából 15-en kezdtünk csak a mai napon, és minden hónapban legalább egyszer érkezik friss hús, illetve távoznak a lejárt konzervek - akad munkája a HR-eseknek. Az első napot fémjelző bemutató előadásokon, eligazításokon mellettem pislogott megannyi náció képviselője, így francia, cseh, spanyol, holland, román és persze olasz hölgyek-urak. A szakadó esőben busz hozta vitte a népet a 167 hektáros telephelyen, hogy mindenki bemutatkozhasson a "sajátjainak" az adott egységben, ahol dolgozni fog. Valószínűleg az eső gumik hiánya okozta a gyengébb köridőket amit buszunk futott a JRC Ringen, mindenesetre az elhúzódó kavirnyálás a végén már az ebédidőbe nyúlt, aminek egyenes következménye, hogy biz néhányunk - köztük én is - csak üresen kongó irodákat talált a lelkes fogadóbizottságok helyén. Érthetően az ott dolgozók a természet törvényeit követve csapatostul táplálkozni vonultak. Meg is tudom érteni őket, itt a Mensa vendéglői minőséget hoz kifőzdei áron - hála annak az aprócska ténynek, hogy ez a falatnyi föld itt Ispra mellett nem is Olaszország részét képezi, hanem amolyan senki és mindenki földje, az olasz adók pedig nem érvényesek a JRC kerítésein belül. Tehát ha valaki azt kérdezné hol dolgozom, az "Olaszországban" válasz nem teljesen állná meg helyét jogilag.
Munkahelyi fogaskerék szomszédjaimat (lsd. kollégák) tehát csak hétfőn láthatom leghamarabb, mivel holnap munkaszüneti nap - ami itt azt jelenti, hogy pénteken sem kellesz bejönni. Ez a körülmény, a 37,5 órás munkahét és a több mint egy órás ebédszünetek az eddiginél valamivel nyugodtabb, relaxált munkatempót és hozzáállást sejtetnek. Ami jól fog esni az elmúlt hazai hónapok után. De hova is ragadtatom magam, Tisztelt Címzett, hol marad a tárgyilagosság, tényszerűség?
Az elkövetkező szabadnapokban folytatom környezetem felmérését, különös tekintettel a szociális és kulturális lehetőségekre, illetve alapvető megélhetési aspektusokra. A vizsgálatok eredményeit természetesen publikálni fogom, összhangban megállapodásunkkal. A rossz idő nem kedvez a fotódokumentációnak, így fényképes illusztrációk megjelenése egyelőre bizonytalan. Hiánypótlásul álljon itt egy stilizált kép egy olasz macskáról:
^^
=(o.o)=
(n n)_
Remélem, fent leírtak kellő információval szolgáltak, a legközelebbi üzenetfrissítésig szíves türelmét kérem.
Üdvözlettel:
Hajdu András
Kiváló, remélem, időközben már túlesett az első erkélyrőlhányáson, kedves András, fényképeket ne felejtsen készíteni, bár a macska is biztató. A külügyminisztérium a továbbiakban is nyomon követi majd kacskaringós útjait az éjszakába.
VálaszTörlésMegjegyzés:
VálaszTörlésAz olasz macska serpenyőben van!
Jogos, de fogjuk rá, hogy ez még nem serpenyőérett macsek.
VálaszTörlés